
Bágyadt esti szél
fúj át a bomló fák között
halkan ring a lomb
zizegve, remegve csörög
s pár levél lehull
lassan, csendben földet érve
a nap vérfolyót
rajzol a sötétkék égre
a leveg? még
fád, lomha, fülledt és nehéz
ám hirdeti már
fakó zöld: a nyár véget ér
varjúhad köröz
a lekaszált tarló felett
s mint gyászlégió
egy elmúlt, szép nyarat temet