– Nem láttam vizibujárt az öbölben Pali bácsi! â?? ordítottam már messzir?l a parti csónakm?helyünkb?l nagybátyámnak, mikor az evez?ket és a két villakulcsot visszaraktam a helyire. Az öreg nem hallotta. Valahol iszapot teríthetett a fehér homokos földre, hogy jobb legyen a termés. Bor, alma, eper meg ilyesmi – zöldség nem, merÃ?´ nagynéném nemigen f?zött. Háziasszonyi teend?it f?képp a telekgy?jtés és a pénzszámolás vette igénybe. Ha megéheztem, zsíros kenyeret ehettem, azt viszont rogyásig.
Ide a Balatonra anyai engedéllyel jöhettem a Tantihoz. Nagyapámtól csak hét kilométert kellett a g?zmozdonyos vonattal utaznom a 3. osztályon. Szép sárga öreg fapadjai voltak – helyet is lehetett foglalni ha valaki ücsörögni akart.
Én nem. Csak álltam s el?renéztem, hogy mikor jön a Balaton s csakúgy lobogott a hajam mint egy mozdonykapitánynak, de hamar abbahagytam mert alig láttam a koromtól ami a szemembe jött. Egy id? után még a kíváncsi szemüvegesek is abbahagynák ezt, nem igaz ?
Itt a tantinál is jó volt, mert nem kellett dolgoznom, csónakázhattam napestig, mert az öreg csónakkészít? mester volt. Mesélte, hogy ? készítette a Keszthelyi Vizikapitányságnak a golyóálló ment?-harcicsónakot. A Siófokiaknak is. A Fonyódi tankosok gyalogezrede meg valami hadi vizijárm?vet kér t?le most, de tilos róla beszélnie, ugyanis ez még hadititok.
A többi igaz lehet, de a fonyódi tankosokat nem hiszem el neki, mert tavaly becsapott. Igaz még kicsi voltam. Az úgy volt, hogy egy délután szól nekem, hogy hozzak egy pakli nikotex munkást, meg egy pakli gyufát.
– Ugorj át ide szembe Szigligetre – mondta – viheted azt a sárga kilbótot, avval hamarabb megjárod mint az egypados bocival.
Erre nagyon megörültem, mert tényleg innen csak egy köpésnyire látszott átellenben Szigliget. Kés?bb mikor lelkesen, rohanva hoztam a két villakulcsot az evez?kkel, pont akkor mondta, hogy már nem kell neki merÃ?´ sötétedik. Menjek csak ide a trafikba érte, az is elég lesz mára, holott a szigligeti dohány az igazi..Na, ezt megjegyeztem neki örökre.
Végre megjött Pali bácsi az utolsó talicska iszappal: – tényleg teregetni volt, s hallotta is mikor a vizibujárt kérdeztem de éppen akkor pisálta az utolsó piócákat le a lábáról.
– Még 16 -ban megették a vízibujárt az utolsó vöcsökkel együtt. Kifogytak azóta, vagy más vidékre költöztek, mint a dolmányos varnyúk. Azok is átmentek Keszthelyre, meg Vonyarcra. Még ma is tele van velük ott a határ – mesélte.
Egyébként Pali bácsi nem szívelte nagyapát.
– Az nem gy?jt, nem dogozik, s azt hiszi, hogy a víz lábmosásra való és tán nem is tudja, hogy meginni is lehet.
Ilyenre káromlásra még csak nem is válaszoltam.
Még nem meséltem a legjobbat amit a Balatonon szerettem. A tekn?versenyt. Abban verhetetlen bajnok voltam egészen Aligáig. A titok az volt, hogy én gyúróteken?vel indultam, míg a többiek mosóteken?vel álltak illetve ültek a starthoz. Különben nem is titok. Ezt tudták a versenyz?k is, csak nem tudtak a kezdésnél beülni, mert az nagyon kicsi ingatag valami volt, s mindig felborult, a közönség meg röhögött azon, aki ezt megpróbálta.
Aki tudja mi a különbség a kett? tekn?fajta között, már maga is megválaszolhatja, hogy mérÃ?´ lettem mindig én az els?. Azért elmondom: a mosó az mélymerülés? négyszögletes otromba tákolmány, míg az én kecses gyúróm egytörzsb?l kivájt, karcsú áramvonalas gyorshajóként száguldozott a vízen ahogy akart. Azt cigány mesteremberek árulták, s vette a nép mint a cukrot. Mást nem is vettek t?lük. Itt nem foltoztatták a lukas fazekakat mint nagypapánál, mert itt el?kel? népség lakik. Még piócát se gy?jtenek, pedig terem az dögivel, csak iszapba kell nyúlkálni értük, s már lehet is összeszedni, mert szinte jönnek ?k maguktól is.
Visszatérve a versenyre. Alig ültem óvatosan gyorshajómba, belekaptam mancsommal lapát gyanánt a vízbe, aztán hajrá! A következ? pillanatban már a nádas szélér?l néztem vissza a partra – alig láttam a zsebkend?t lobogtató búcsúztató tömeget. Persze ha a start sikerült…
Elején még el?fordult, hogy rögtön az iszapba fordultam, ilyenkor úgy csináltam, mintha csak piócát akarnék gy?jteni. Különben elárulom bárkinek, nem titok: ha megkívánják a fütyül?s cukrot és nincs pénzük, egyszer?en szednek egy marék piócát. Az sem baj ha nem kövérek. Az egészet beváltják Stankowsky patikus úrnál. Az rögtön pénzt ad érte, de nézzék meg azért maguk is mert döglöttért nem ad semmit. A többi lehet dagadt vagy sovány, egyre megy. Egyszer?, jó tiszta üzlet, nem igaz? Én felhagytam vele, mert egész készletem amit egy dunsztosüvegben tartottam ellopták. A szomszéd Babócsai ügyvéd úrra gyanakszom, mert nagyon sok fütyül?s cukrot osztogatott a nyaraló vendéggyerekeknek, de engem mindig kihagyott.
Ezért volt nekem szép életem itt a Balatonon. Maradhattam volna itt egész nyáron, de már pár nap után nagyon hiányoztak az otthoni esték. Egyik reggel csak úgy útnak indultam valami hülye napozóban. Biztos nyaraló lánygyerek hagyhatta nálunk.
A sorompónál várni kellett míg elmegy a vonat, én meg szórakozottan a végére kapaszkodtam. A vonat elment, én meg égbe emelkedtem mint egy kalimpász madár. A bakter sápadtan tekert vissza a földre mikor felfigyelt a tömeg sikoltozására. HálÃ?´ istennek széttépte a sorompó a napozót. Csak visszamentem, átvettem klott gatyámat, s rohantam a Keresztúri állomásra. Már elképzeltem, hogy mi vár odahaza. Pajtás meg Milu megbolondul az örömt?l. Nagypapa is, merÃ?´ ha holnap jó id? lesz, mehetek répát egyelni; de este megint mesélni fog lábmosás után, s lehet, hogy csatosok fogytával végre egyszer fénrik, vagy tán még lejtan úrrá is avanzsál s a malac sem fog már köhécselni a kályha alatt.
