Charles Dickens: A Child’s Dream of a Star cím? novellája Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú. Ez a kisfiú sokfelé kószált, s ezernyi dolgon törte apró fejét. Volt neki egy testvérkéje, egy kisleány, a kisfiúnak elválaszthatatlan társa. [… Tovább]
A felüljáró árnyékában feküdt, egy rozzant kanapé és egy kiszolgált h?t?szekrény takarásában. Dübörögtek fölötte az autók. Megvárta, amíg a nap lenyugodott, és már csak az aszfalt okádta magából a meleget. Elindult. Er?sen húzta a lábát, ez emlékeztette arra, hogy [… Tovább]
Valahányszor a villamos a megállókhoz közeledve fékezett, Rékasi Kornél elveszítve egyensúlyát kevés híján beleütközött a mellette álló Kovács Jánosba. Aktatáskája el?relendült, enyhén térden bökte Kovács Jánost, s épp egy araszon múlt, hogy a fejük egymáshoz nem koccant. E szerencsétlenséget csak [… Tovább]
Egyszer volt, hol nem volt, még az Üveghegyen innen, volt a világon egy tágas pusztaság. Ennek a pusztaságnak egy h?vös szegletében kerek erd? lombját borzolta a négy anyaszél. Az erd? napkeleti oldalán éltek a puszta fiai. Ott legeltették fehér gyapjú [… Tovább]
Méltatás az rvények felett cím? kötethez Drága Arankám! Valamikor, nem is olyan régen, egy kislány csodálkozva állt meg a jászapáti gimnázium magas, téglából és vasból emelt kerítése el?tt. Az apja büszkén magyarázta neki, hogy a kerítést a lányka [… Tovább]
Künn az erd?n barangol,Nagybeteg a szívem.Gyere velem, kedvesem,Enyhítsd szenvedésem. Töröld le a könnyemet,Kócos hajam csókold.Égi síkon felnevet,Ránk kacag az újhold. Csillagokra felmutatsz,Elmeséled nékem,Égen lakik a vigasz,Kedves menedékem. Szótalanul átkarolsz,A fülembe súgod: Felejtsd el hát mind, mi [… Tovább]
Tudom, nem aktuális, csak… Szép mese hullik az ?sszel az égb?l, Sárga arany lesz a fák leveléb?l. Szorgosan ügyködik ?szi manócska, Ajkain ott csücsül mindig a nóta.
Rekviem a rejt?z? m?vészekért… Ma majdnem megtettem – majdnem elmondtam neked. Ott feküdt a kis, kopott, kék füzet a konyhaasztal sarkán, hogy amikor belépsz, s én elébed teszem az ebédet, akkor csak úgy mellékesen ?t is odacsúsztatom, olvass bele, ha [… Tovább]
A füst lassan mászott felfelé a s?r? leveg?ben, illékony fodrai elkavarodtak a szobára nehezedett csenddel… A kisfiú a kemencepadkán húzta meg magát, tenyerét s arcát a tapasztott falhoz nyomta, úgy csüggött rajta, szinte szívta magába a meleget. Az öreg a [… Tovább]
Az élet dala elszállt feje fölött, s már a Túlpart várta, a Messzi, az Ismeretlen, lelke végre szabadon szállt a semmi Végtelenben. Emlékei még benne játszódtak, cikáztak gondok, sajdultak sebek, t?nt szavak hálója remegett – érintések, puha csókok úsztak messze, [… Tovább]
