SZAKAJTÁSOK

Gondola Kulturális Magazin
 

Gondola – VISSZAVÁRÓ
Szerkesztő: Thamássy Nagy Géza

BÖRÖCZKI MIHÁLY – Új könyve (SZAKAJTÁSOK) kapcsán

Mottó: „Jó, hogy újra itt vagy – a Gondola nem felejtett el…” (TNG)
*

Köszönöm a Gondola visszahívását új könyvem apropóján!
Ebben a kötetben az engem körülölelő világról írtam. Így kerültek testvér-közelbe a hazai folyók, a fogadott folyók, a madarak, a fák, gombák, gabonák és egyéb növények.
Magam is meglepődtem a nem kis utánajárást követelő összességnek, bár sok minden jött már velem a gyerekkoromból, de minden más ismételt fölfrissítést igényelt.
Aztán jött a cím – valamennyi verskötetem címe négy szótagból áll – nem kis fejtöréssel, és előbukkant valahonnan a „Szakajtások”…

Barangolásra hívlak most Olvasó, elsőként a címadó verset idézem:

SZAKAJTÁSOK

Vízcseppet, tollat, szirmot, ágat,
szakajtottam a Föld-anyának,
s mintha lélegző kedve volna,
belekötöttem egy csokorba,
és éreztem, hogy dús ölében,
új dobogásba kezd az Éden,
s a napfény jókedvében élnek,
folyók, madarak, fák, növények,
és sok milliárd lélek lobban
a létet őrző csillagokban,
de én csak Istenem csodáltam,
az összesűrült szusszanásban.

*

Nem lenne teljes, ha a ciklusokból nem idéznék egy-egy velem lélegzőt
A folyókból:

TISZA FOLYÓ

Kacskaringós, copfos, szőke,
mámoros az ember tőle,
ha férfi vagy, beléd szeret,
ha meg asszony, húgod lehet,
fodros öröm, ringó csoda,
a nagy Alföld menyasszonya,
megcsonkították a rosszak,
mégis ő lett a leghosszabb,
annyi minden kering róla,
s ő a szerelem folyója,
szíve, lelke, teste magyar,
Petőfivel verset szaval,
s végül ez az Isten-átka,
beleszeret a Dunába.

*

A madarakból:

VERÉB

Ugra madár, sohase lép,
elszemtelenedett cseléd,
lépre csalja minden morzsa,
falja csőre, nyeli torka,
minden ízben meghempereg,
megveti a tollas sereg,
mégis jól megy szürke sora,
elképesztően szapora,
bő a nyara, szűk a tele,
s tele van a világ vele.

*

A fákból:

ERDŐSÉG

A fák nyelvéről mit sem tud az ember,
mi birkózunk a ránk mért értelemmel,
ők másképp szólnak, máshogy értekeznek,
tán betűk szolgálnak az ékezetnek,
lehet, hogy számolatlan fogalom van
a zölddel író, seregbe nőtt lombban,
s a fák vére pulzál a gyökerekben,
ahogy a levél szél nélkül is rezzen,
és érthetetlen jel a fülnek, szemnek,
ahogy a földi távirón üzennek,
lehet, hogy ősi avarba tekerték
a lélegzők titokzatos szerelmét,
lehet, hogy éltek több, mint ezer évet,
és ismerik a születést és véget,
és olyan változatai sem ritkák,
kik őrizik a Föld befödött titkát,
lehet, hogy nekik mást jelent a szépség,
mert ahány erdő, annyiféle népség,
de kezdetektől ránk jussolt örökség,
hogy egynek most is bűnhődjük gyümölcsét.

*

A gombákból:

CSIPERKE

Van mezei, van erdőszéli is,
a gallér jelzi tönkjén – nem hamis,
tömör kalapja selymesen fehér,
a lemeze lány-rózsaszínt ígér,
nagy lókötő és francia spion,
a gomba frankhonban a sampion,
s míg epekedéssel bújta a vágy,
eső után a párás éjszakát,
öröm szülött lett, szerelem-gyerek,
lágy ölbe fogadták az ételek,
rántva, kisütve, töltve is finom,
kicsit törékeny, szenvedély-izom,
mert összepréselt aroma marad,
a frissen hántolt kalapja alatt,
a fű között is barátot keres,
s imádja mártás, saláta, leves,
úgy szaporázik, mint láncon a gyöngy,
mint semmiből nőtt, lélegző göröngy,
nem törtető, s beéri annyival,
hogy lyuk marad utána, ha kihal.

*

A gabonákból:

ROZS

Rokonai a búza és az árpa,
szűz napfényt kortyolt jó Kis-Ázsiába,
s itt kibírta, hogy négy évszakkal győzzön,
a gonddal tömörített zsúptetőkön,
sült jó lisztjéből kenyérféle száz szám,
mert kevés zsír volt benn és több az ásvány,
s csak teremtője láthatta előre,
hogy sör, vodka, és whisky fő belőle,
de legboldogabb akkor volt, mint szalma,
ha úgy párállt, mint négylábúak alma.

*

A fűszernövényekből:

ÁNIZS

Keleten ókorban ezzel fizettek,
ouzoként görögnek vallott szerelmet,
lágy száron zöldell és ízes a magja,
békéje nagyra nő, nincsen haragja,
sehova nem hajtja oktalan kényszer,
mégis csak módjával kéri az étel,
sütemények között nem vitte sokra,
csupán a falatot bolondította,
bűvölte-igézte sokféle módszer,
volt igaz bódító, s jó lelkű gyógyszer,
italos pohárban nagyot koccintott,
hiába teázták, ivott abszintot,
mámoros jókedvet bűvölt az ánizs,
kedvelte Bern, s persze imádta Párizs.

*

A konyhakerti növényekből:

HAGYMA

Van metélő, van vörös, lila,
van gyöngy, póré és snidling,
van annyi fajta, forma, minta,
de egy tőről nőtt mind-mind,
csípős, erős, s nem bűnt fakasztó,
a falat hámja-nyerge,
a szótárakban nem akad szó,
ki ócsárolni merje,
nekünk örül az életével,
kicsit pirított, s dinsztelt,
randevúzik a hús a levével,
s új íz lesz, összemixelt,
kínálja testét visszafogva,
nincs benne semmi kétely,
s a gőzölődő illatokba
szerelmes annyi étel,
csak piciny részt kér az egészből,
a sóhajtása könnyed,
de kihajtja a kés szeméből
a csöppökre szelt könnyet,
a gyógyításra vére hajtja,
egészen furcsa doktor,
nem ír receptet semmi bajra,
de megvéd a gonosztól.

*

Nos, ennyi az ízelítő a 164 oldalas könyvből, s hogy illőn fejezzem be, idézem a kötet hátoldalának versét:

ÉLŐJELEK

Kicsalogatom a Napot,
pacsirtámnak szárnyat adok,
magas fákat, könnyű ágat,
minden ágra fészket rakok,
füttyögjenek madaraim,
tavaszodjanak a dalok.

*

Könyv rendelése: boroczki.mihaly@chello.hu (2500Ft + postaköltség)

*

(TNG)

Ha egy József Attila mű 6 pont, akkor mennyi ez?

Kattints 1-5-ig az értékeléshez!

Ha jónak találtad ezt az írást...

Oszd meg ezt közösségi oldalakon is!

Sajnáljuk, hogy az írás nem tetszett!

A következő talán jobb lesz!

About Böröczki Mihály - Mityka 998 Articles
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.