Gondola Kulturális Magazin
Gondola – VISSZAVÁRÓ
Szerkesztő: Thamássy Nagy Géza
BÖRÖCZKI MIHÁLY – Új könyve (SZAKAJTÁSOK) kapcsán
Mottó: „Jó, hogy újra itt vagy – a Gondola nem felejtett el…” (TNG)
*
Köszönöm a Gondola visszahívását új könyvem apropóján!
Ebben a kötetben az engem körülölelő világról írtam. Így kerültek testvér-közelbe a hazai folyók, a fogadott folyók, a madarak, a fák, gombák, gabonák és egyéb növények.
Magam is meglepődtem a nem kis utánajárást követelő összességnek, bár sok minden jött már velem a gyerekkoromból, de minden más ismételt fölfrissítést igényelt.
Aztán jött a cím – valamennyi verskötetem címe négy szótagból áll – nem kis fejtöréssel, és előbukkant valahonnan a „Szakajtások”…
Barangolásra hívlak most Olvasó, elsőként a címadó verset idézem:
SZAKAJTÁSOK
Vízcseppet, tollat, szirmot, ágat,
szakajtottam a Föld-anyának,
s mintha lélegző kedve volna,
belekötöttem egy csokorba,
és éreztem, hogy dús ölében,
új dobogásba kezd az Éden,
s a napfény jókedvében élnek,
folyók, madarak, fák, növények,
és sok milliárd lélek lobban
a létet őrző csillagokban,
de én csak Istenem csodáltam,
az összesűrült szusszanásban.
*
Nem lenne teljes, ha a ciklusokból nem idéznék egy-egy velem lélegzőt
A folyókból:
TISZA FOLYÓ
Kacskaringós, copfos, szőke,
mámoros az ember tőle,
ha férfi vagy, beléd szeret,
ha meg asszony, húgod lehet,
fodros öröm, ringó csoda,
a nagy Alföld menyasszonya,
megcsonkították a rosszak,
mégis ő lett a leghosszabb,
annyi minden kering róla,
s ő a szerelem folyója,
szíve, lelke, teste magyar,
Petőfivel verset szaval,
s végül ez az Isten-átka,
beleszeret a Dunába.
*
A madarakból:
VERÉB
Ugra madár, sohase lép,
elszemtelenedett cseléd,
lépre csalja minden morzsa,
falja csőre, nyeli torka,
minden ízben meghempereg,
megveti a tollas sereg,
mégis jól megy szürke sora,
elképesztően szapora,
bő a nyara, szűk a tele,
s tele van a világ vele.
*
A fákból:
ERDŐSÉG
A fák nyelvéről mit sem tud az ember,
mi birkózunk a ránk mért értelemmel,
ők másképp szólnak, máshogy értekeznek,
tán betűk szolgálnak az ékezetnek,
lehet, hogy számolatlan fogalom van
a zölddel író, seregbe nőtt lombban,
s a fák vére pulzál a gyökerekben,
ahogy a levél szél nélkül is rezzen,
és érthetetlen jel a fülnek, szemnek,
ahogy a földi távirón üzennek,
lehet, hogy ősi avarba tekerték
a lélegzők titokzatos szerelmét,
lehet, hogy éltek több, mint ezer évet,
és ismerik a születést és véget,
és olyan változatai sem ritkák,
kik őrizik a Föld befödött titkát,
lehet, hogy nekik mást jelent a szépség,
mert ahány erdő, annyiféle népség,
de kezdetektől ránk jussolt örökség,
hogy egynek most is bűnhődjük gyümölcsét.
*
A gombákból:
CSIPERKE
Van mezei, van erdőszéli is,
a gallér jelzi tönkjén – nem hamis,
tömör kalapja selymesen fehér,
a lemeze lány-rózsaszínt ígér,
nagy lókötő és francia spion,
a gomba frankhonban a sampion,
s míg epekedéssel bújta a vágy,
eső után a párás éjszakát,
öröm szülött lett, szerelem-gyerek,
lágy ölbe fogadták az ételek,
rántva, kisütve, töltve is finom,
kicsit törékeny, szenvedély-izom,
mert összepréselt aroma marad,
a frissen hántolt kalapja alatt,
a fű között is barátot keres,
s imádja mártás, saláta, leves,
úgy szaporázik, mint láncon a gyöngy,
mint semmiből nőtt, lélegző göröngy,
nem törtető, s beéri annyival,
hogy lyuk marad utána, ha kihal.
*
A gabonákból:
ROZS
Rokonai a búza és az árpa,
szűz napfényt kortyolt jó Kis-Ázsiába,
s itt kibírta, hogy négy évszakkal győzzön,
a gonddal tömörített zsúptetőkön,
sült jó lisztjéből kenyérféle száz szám,
mert kevés zsír volt benn és több az ásvány,
s csak teremtője láthatta előre,
hogy sör, vodka, és whisky fő belőle,
de legboldogabb akkor volt, mint szalma,
ha úgy párállt, mint négylábúak alma.
*
A fűszernövényekből:
ÁNIZS
Keleten ókorban ezzel fizettek,
ouzoként görögnek vallott szerelmet,
lágy száron zöldell és ízes a magja,
békéje nagyra nő, nincsen haragja,
sehova nem hajtja oktalan kényszer,
mégis csak módjával kéri az étel,
sütemények között nem vitte sokra,
csupán a falatot bolondította,
bűvölte-igézte sokféle módszer,
volt igaz bódító, s jó lelkű gyógyszer,
italos pohárban nagyot koccintott,
hiába teázták, ivott abszintot,
mámoros jókedvet bűvölt az ánizs,
kedvelte Bern, s persze imádta Párizs.
*
A konyhakerti növényekből:
HAGYMA
Van metélő, van vörös, lila,
van gyöngy, póré és snidling,
van annyi fajta, forma, minta,
de egy tőről nőtt mind-mind,
csípős, erős, s nem bűnt fakasztó,
a falat hámja-nyerge,
a szótárakban nem akad szó,
ki ócsárolni merje,
nekünk örül az életével,
kicsit pirított, s dinsztelt,
randevúzik a hús a levével,
s új íz lesz, összemixelt,
kínálja testét visszafogva,
nincs benne semmi kétely,
s a gőzölődő illatokba
szerelmes annyi étel,
csak piciny részt kér az egészből,
a sóhajtása könnyed,
de kihajtja a kés szeméből
a csöppökre szelt könnyet,
a gyógyításra vére hajtja,
egészen furcsa doktor,
nem ír receptet semmi bajra,
de megvéd a gonosztól.
*
Nos, ennyi az ízelítő a 164 oldalas könyvből, s hogy illőn fejezzem be, idézem a kötet hátoldalának versét:
ÉLŐJELEK
Kicsalogatom a Napot,
pacsirtámnak szárnyat adok,
magas fákat, könnyű ágat,
minden ágra fészket rakok,
füttyögjenek madaraim,
tavaszodjanak a dalok.
*
Könyv rendelése: boroczki.mihaly@chello.hu (2500Ft + postaköltség)
*
(TNG)
