Élesen látom az ég-vonalát,
könnyeket vág el a horizont széle.
Begyulladt korong a Nap odaát,
ahol felhőkbe hasít az arcéle.
Szakállas alkony legyint a mának,
tenyerébe ráncosodik az idő.
Csontos ágról lógnak a verslábak,
mindegyiken rég letaposott cipő.
A valóság megértett tükörré vált:
ami fent van, az valójában lent is.
Valaki az útján végigsétált,
pedig a nyomvonal alig pár centis.
(A miértek végtelen okfejtése,
csak az elengedés szemfényvesztése.)
