Molnár G. Krisztina : Sóhaj

Nyomtatás

Ha történt volna – Istenem-,

ami nem, és ami sosem,

hogy átkarol az esti fény,

hogy rám hajol a dúlt remény,

kézen fognám és vezetném,

arcomat beletemetném.

De nem történt, és nem hiszem,

csak álmodom a végzetem.

Már nem hįvom, bár csodálom

csendjét az éji világon.

És átkarol az esti fény,

vezet, amerre szeretném.

Lomb szárad, és újra nyílik,

a léleknek színe vásik.

Elkísér és mélybe hullik,

ajkamon csak szó virágzik.