A perc múlik, mint boldogság,
mint fájdalom, mint az élet.
A próbatételek azok,
mik sosem érnek véget.
Égig érő füst a maradás,
öncsalás,
életnyi önmarcangolás.
Becsapni magad,
becsapni mást.
Keresni, ki volt a hibás.
És napra nap, és évre év,
míg végül rájössz,
valahol ottfeledted magad,
és beléd kövült a megszokás,
mozdulatlanság.
Mint rongybaba egy sötét láda alján,
vacak mütyür, kopott élet kalapján.
