A farsang mulatsággal jár, és az szombatra esett, olyan sokan jöttek hozzánk, hogy azt gondoltam, ennyi ember nem is fér be a házba. A folyosót telerakták kisebb-nagyobb cipőkkel, csizmákkal. Én még ennyi különböző szagú lábbelit soha nem láttam, vagy inkább nem szagoltam. Nem megyek bele az elemzésbe, de egyik-másik valami katasztrófa volt. Nem a kinézése, hanem az illata. Nekem az illatok és szagok a tájékoztató pont, de ez még az én orromnak is sok volt. Nem is vacakoltam sokat az elemzésükkel, de mindet megjegyeztem. Beóvakodtam a sok láb között, higgyétek el, nem volt egyszerű dolog. Akkor már tudtam, hogy kinek a cipőjével, vagy csizmájával találkoztam a folyosón. Minden gyerek tiszta volt és jólöltözött, de az egyéni illatát senki nem tudja levetni. Hiába a fehér és tiszta zokni, ha van lába az illetőnek, akkor van egyéni illata is. Az a zoknin és a cipőn is érződik, olyan az, mint az ujjlenyomat. Géza bácsi beszélte a minap Apunak, hogy valakit az ujjlenyomata és szagtesztje után tartóztattak le. Géza bácsi nyomozó, és Hedvig meg Géza apukája. Apuval együtt hozták el az üdítőket, meg azt, amit kellett erre a nagy bulira.
A Vicuska szobája tele volt lánnyal. A folyosó végén a vendégszobát pedig a fiúknak adták. Azt kikötötte Apu, hogy cigi az nincs, ebben a házban senki nem dohányzik és reméli ez ezután is így lesz. A srácok mind biztosították, hogy senki nem fog rosszul viselkedni. Apu nyugtázta, akkor minden rendben! Olyan rossz volt, hogy nem tudtam mindenütt egyszerre jelen lenni, mert mindig mindenütt történt valami érdekes dolog. Én főleg a konyha és az étkező környékét szerettem a legjobban. Ott csodálatos illatok kerítettek hatalmukba. Ildi, a fekete körmű Zita anyukája néha egy-egy falatka finomságot adott. Azután kijött Zita, és ha nem ismerem a szagát, azt hittem volna, hogy egy idegen szép kislány. Nem volt fekete a körme és a haja is szőke lett. Alig ért ki, három tengerész is kijött, és bolondoztak vele. Ők nem ismerték meg. Az emberek már nem használják az orrukat. A fiúk meg akarták tudni, hogy ki az idegen lány, még Ildit is kérdezték, hátha ismeri. Ildi váltig állította, hogy ma látta először és nem tudja ki ő. Nekem ez tetszett, mert olyan butának láttam a fiúkat, azt meg tudtam, hogy Ildi csak belement a játékba. Kezdtem rájönni, hogy a farsang az egy nagy játék, az emberek így próbálnak kicsit mások bőrébe bújni. Így már én is vállaltam az oroszlán szerepét, de tudtam, hogy Picur az biztosan kiröhögne. Ma megpróbáltam egy kicsit emberszemmel nézni a világot.
Egy idő után elmentem megkerestem a barátomat, nagyon szép volt. Nagy rózsás kendővel kötötte be a fejét, amire még apró pénzek is voltak varrva, meg a nagyon bő rózsás szoknyában, ha nem mozdult olyan karcsú volt, mint egy virágszál, ha picit mozdult, akkor pedig repült a szoknyája, mint a tulipán kelyhe. Csinos cigánylány lett belőle, ő azt mondta jósnő, hogy el is higgyük, egy csomag cigánykártyát szorongatott a kezében. Engem elküldött, mondta, keressem meg Hedviget vagy Zitát. Én mindenkit megtaláltam.
Igaz, engem is megismert mindenki, dicsérték az oroszlán jelmezem. Az egyik srác azt mondta, „Ide nekem az oroszlánt is, mármint a zseboroszlánt!”, felkapott, én meg finoman morogtam, hogy tegyen le, mert tényleg veszélyes leszek, aztán erősen és nagyon hangosan megugattam! Tetszett nekem, hogy a srác kicsit megijedt. Igaz, én csak azt mondtam neki, az oroszlánt nem szabad bosszantani, mert esetleg meg talál harapni. Mami jött és kimentett a kamasz kezéből.
Nekem elegem lett az egész farsangból és méltósággal visszavonultam. A lárma még egy ideig követett, de azután elnehezedtem és elaludtam. Nem nekem való a farsang meg a nagy vendéglátás. Túl harsányak és hangosak a kamasz embergyerekek.
Hangos puffogtatásra riadtam. Azt hittem, leszakadt az egész világ. Az ablakokon villódzó fények és sziszegések meg sistergések hangja tódult be. A füleimet borzalmas hangok hasogatták. Behúzódtam a sarokba és nyüszítettem, féltem! Mit féltem, rettegtem! Ekkor nyílt az ajtó és Mami jött be, előszedett a sarokból, szeretetteljesen magához szorított, éreztem a szíve dobbanását, a védelmező karokban kezdtem megnyugodni. Soha nem tudtam megkedvelni ezt, amit úgy hívtak, hogy tűzijáték. Ekkor nagyon szerettem a Mamit, mert ő gondolt rám, óvott, és úgy, de úgy szeretett.
Nagyon elégedett lettem, amikor a vendégek végre elmentek. Vicuska boldogan újságolta, nagyszerűen érezték magukat. Jóváhagytam az érzéseit és elmentem aludni. Nekem más volt a véleményem! A dudát sem tudtam megkedvelni. Nagyon eltért a tapasztalásom a kisgazdám rajongó véleményétől, de ezt akkor megtartottam magamnak.
Legutóbbi módosítás: 2019.06.26. @ 08:14 :: Győri Irén
