…pedig el sem veszthettelek,
hiszen nem voltál enyém soha.
Hozzád vezetett
a kátyús flasztert mosdató eső,
orgonabokrok bócéros sora.
Terelgettek magányos múltam emlékei,
egyedül töltött évek néma kordona.
Vezetett a végtelen tér,
melynek mélyén lélekvonatom
párhuzamos sínpárjai is összeakadnak,
– akár a lábam, amikor megtaláltalak.
Legutóbbi módosítás: 2016.02.26. @ 22:00 :: Márkus László