Érezlek,
miként suhogó sötét
éji homályát,
Élvezlek –
ahogy bennem lüktetve
énné fordulsz át,
Harapón kortyogó
sóhajok a finom
hús függönyét
lebbentik
halkan.
Én leszel,
s
Te leszek
ebben a sűrű
pillanatban;
Majd egyre hevesebb,
mohó ajakmozgással
terjedsz szét
ereimben –
Óh, zsemle s ásványvíz,
pezsgő ízetek
sokáig még
hadd élvezzem!