Nyomják tárt időnek tartózkodó akarásai,
ezt a mérhetetlen súlyt
mégis szívesen viseli.
Látása a nyílt jelent, lezárt múltat megvilágítja.
mond, és úgy gondolja,
hasznára lehet a rokon embereknek.
Így neki jobb, ha nem szárnyaszegett,
ilyen értéktelen buzgalommal szárnyalt
át a haragító éveken,
és átúsztatta magát
a befogadó szakadék felett.
Sem múltját, sem jelenét nem érzi szegénynek.
Ölelő szóra odafigyel,
bűne nincs,
csak az,
hogy mondani mer.
Legutóbbi módosítás: 2015.06.07. @ 07:38 :: Kui János
