Csak egy levest akartam enni,
Az éhség mardosta gyomromat.
Nem volt tányér, és nem volt leves
A Szent István parki fák alatt.
Nem volt lakás, becsület kevés,
Hitelbe enni, nem volt divat
Tavasszal, ősszel, gyakran télen
A Szent István parki fák alatt.
Voltak könnyek, örömök néha,
Esténként lámpa mutat utat,
Csend világa, magányos élet
A Szent István parki fák alatt.
Kopott padokon mélyen alva
Kergettük az édes álmokat,
Volt ott lakás, leves és tányér
A Szent István parki fák alatt.
Álomvilág megszépít mindent,
Eszembe jutott egy gondolat,
Itt aludnám az örök álmot
A Szent István parki fák alatt.
Legutóbbi módosítás: 2015.01.27. @ 11:30 :: George Tumpeck
