Van egy tó, színezüst tó, ahol a fenyvesek élnek,
akár a tenger, imbolygó partja végtelen széles,
a Hold fénye hullámzó gy?r?t vet ringó habjain,
s titkos éji kiköt? csüng szegélyén hajnalig.
Valamikor réges-régen itt éltek ?k, a Szépek,
olykor áttör még a sötéten suttogva az ének,
s egy csónak áll a kiköt?ben, igézve hívogat,
várnak már a túloldalon, ha leszáll az alkonyat.
Sír az erd?; magányos mióta elment a népe,
csak egy maradt végül, utolsó ?rz?je a fénynek,,
megöregedett, dús szakálla hosszú lett és fehér,
s ma ? is útra kel; új honjába húzza az emlék.
Volt egy tó, színezüst tó, ahol a fenyvesek éltek,
liliomot és lótuszt hordott csilláma az éjben,
s ma áll, felette fekete fátylat sz?nek az árnyak,
köd vigyázza; a Szépekr?l mesél szenderg? álma.
