I.
nem tudom kinek mi a logikus
nekem a Hold sarlóján billegő
kastélyból hoztak vacsorát
marhapörköltet galuskával
a kipufogógázban megaszalódtak
az emlékeim
az MSZMP KB. VII. Kongresszusán
kábé elmondták miért vagyok dotálva
de azért nem estem kétségbe
a szónok nejloningben izzadt
és pufajkában
egyszerű parasztnak nézett
pedig az vagyok
a lóistállóban is van hagymaszag
a parlamentben is nyihognak
kifényezik a mandzsettagombot
és hadoválnak az országimázst
támadó liliputi emberekről
akik nem veszik be a nyugtatót
nem horkolnak az árokparton
és szénanátha ellen felgyújtják a tankot
benzingőzben úszkál az akvárium
választások előtt
jól jön a plakátok ragadós szlogenjein
rágódó lóbogár szárnyalása
a szamarak ezt elhiszik
én a lovak patájára írom a könnyem
hiába bombázzátok
a téren libegő magnólia árnyékát
az is kivirágzik
a sótartó is
a rozsdás kalucsni lesétál a Duna-partra
nem politizál
elvégre kit érdekel a hülyék románca
II.
végy három csepp kölniillatot
keverd el tehéntrágyában
majd tedd ki száradni az eresz alá
tudom a vályog nehéz illata
kiszikkad mire bevégeztetik
kiszikkad és olyan lesz
akár a szalmazsák
ehetetlen és rágós
rágós akár a hortobágyi Délibáb
romantikus mint a Naplemente
mielőtt elvérzi a fáradt napokat
logikus akár az apám mosolya
amikor először vittem haza egyest
nekidőltem a nyárfának
rezgett bennem a tudás
csak a léc fölött elúsztak az álmok
nem lesz belőlem miniszter
sem ministráns
a gerincemben kevés az adrenalin
folyamatosan kellett hazudni
hogy tetszett
tetszett az első nádasban meglesett
szárcsák kétségbeesett szárnycsapkodása
a compók horogra akadtak
a giliszták feltekeredtek a fűszálra
és kiröhögték a nyaklevest
amit kaptam volna
apám még ütni sem tudott
folyamatosan elhajoltam előle
s dafke szereztem egy újabb egyest
az ötösöket ellopták előlem
az eminens tanulók
azóta kukások lettek
III.
emlékszem a kukásautóra
úgy zörgött benne a szemét
mintha ki akarna köszönni nekem
elmentem az iskoláig
a hóban ugráltak a nyulak
a cinke megfagyott
szárnya alatt ott volt a dögcédula
és balkáni állapotban
a gerlék elfelejtettek búgni
árvíz volt
a szomszédok sámlikkal jöttek át
megnézni a Magyar-Csehszlovák meccset
Szepesi üvöltötte a gólokat
és az egész város góliszonyban szenvedett
jöttek a csehszlovákok
csak az utcasarkon állt egy-két
kivénhedt kurva
nekem csak barackot nyomtak a fejemre
s végignéztem a vásárhelyi torony égését
égés volt a pártelvtárs
nem tudta a vacsoráját befejezni
a helikopter leengedett kötéllel
burgonyát hámozott
a kíváncsi tömeg hörgött kiabált
a harangnak nem volt nyelve
és az elvtelen össztűzben leégett az este
totális kilátásom volt
az elszaporodó bunkóságra
fellebbezésnek helye helyett
kikönyököltem az ablakba
szép volt a hajnali csend
a roncs Trabantban a kormánykerék
IV.
a kendergyárban laktunk
VEF rádióból recsegett
Szécsi Pál hangja a kazlak tövében
fácáncsibék összevesztek a magon
pozdorjába befeküdtek a fecskék
hoztam tejet a tanyáról
a paraszt heréje kilógott a klottgatyából
romantikus végkifejlet
vízicsirkék verekedtek a nádasban
egyébként minden békés volt
a gyár szirénahangja hajnalban
a csévélő vastag lánca nem fojtott meg senkit
ma már talán múzeumi érték lenne
a brigádnaplóba írt
„Golyót Vietnámnak” mozgalom
(így á-val)
kommunista szombatra vállalta
a HO SI MINH brigád
a tehenek megfejését
a halikrák megszámolását
TMK-ban a horkolást
egész Algyő forgott a körhintán
a búcsúban nem kaptunk vattacukrot
Boney M. képeit ellopták
már a céllövöldéből
tapétát csináltak belőle
valahol ahol még
nem pöfögött a farmotoros Ikarusz
Szabó elvtárs birkapörköltet
főzött az udvaron
zabált az egész gyár
savanyauborkában úsztak
a szamarak
V.
szamarak voltunk
május elsejei mustárosvirsli
mint a mókus fenn a fán
kúsztunk az iskola udvarán
MÉH-be ment az úttörőnyakkendő
de legalább beragaszthattam
az iskolabélyeget Csepregi Éva hajára
a tornacsukámnak a szagát
kipárnáztuk technokol rapiddal
ragadós volt a lakótelepen
a fecske cigifüstje szállt
rácz lalinak az MK27 magnója
becsípte a szalagot
a biciklitárolóban felfedeztük
férfiasságunkat
a tanárnő pálpusztai sajtot
kapott az asztala alá
röhögött az irodalomóra
kék iskolaköpenyben
pajtás dalolt a szép magyar
hazáról és a tavaszt a gólya hozta
Éneklő Ifjúság a rádióban
a töltésen suttyóztak a kutyák
a tóban pisztrángok helyett
naphalak úsztak
és a lakótelep ürüléke
szarni már akkor is kellett
elvégre három forint volt a párizsi
a fagyit mindenki nyalta
vaníliapunccsal dobálták
a homokozóban a mamikat
boldogan éltek míg meg nem haltak
a ló elszállt de a szamarak megmaradtak
Legutóbbi módosítás: 2014.05.03. @ 17:10 :: nemojano