Schifter Attila : Esti látomás

 

 

 

 

Anyám  kapormagot  szedeget,  holdfényben

( a  jövőt  száz  apró  kéz  nyújtja  át  neki )

bőre  most  is  napsütötte,  mint  volt  régen,

és  életöröme  ártatlan,  gyermeki.

 

Ősz  haja  meglebben  az  esti  napszélben,

mintha  egy  agg  varázslónő  járkálna  ott

és  hűs  nyomában  a  rég  elveszett  éden.

Mindig  is  gazdag  volt   hisz’  titkokat  tudott.

 

Ő  a  legendás  erdész  középső  lánya;

a  természettel  andalogva  érkezik,

paradicsombokrok  hajolnak  utána,

s  két  fekete  macska  kíséri  lépteit.

 

***

 

Anyám  kapormagokat  hullajt  a  szélbe

( ”Eső  lesz”  mondja,  ahogy  felnéz  a  Holdra )

gyümölcstelt  ágakat  szelíden  hajt  félre,

s  visszavágyja  magát  régi  táncdalokba.

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2014.05.03. @ 17:54 :: Schifter Attila
Szerző Schifter Attila 145 Írás
A verseket mindig is különösen szerettem ( persze, nem mindegyiket ) de ha egy műalkotás - legyen az festmény, szobor, egy írás vagy bármi más - felkelti a figyelmemet, akkor azt mindig nagyra értékelem. Egyszerűen azért, mert érzést, gondolatot indukál bennem: 's ezáltal életet lehel belém.