Felemel…
Ideig-óráig a kezében tart –
Úgy ölel és védelmez.
Meghallgatja bánatom,
Csitítja sírásom,
Biztat és er?t ad.
S ugyanezzel az er?vel
Kiejt a karjai közül.
Úgy zuhanok, hogy esés
Közben szakad ki a
Lelkem egy darabja,
Mely szilánkokra törik.
S mire földet érek,
Már sajgó csontjaimat
Sem érzem,
Mert érzékszerveim
Megsz?nnek létezni…
Vörösl? vérem
Sem folyik szanaszét,
Csak megpihen
A szívem pitvarában.
Lüktet – megáll – lüktet – megáll,
Mint az óra ketyegése,
Olyan ütemesen jár.
Majd úgy felgyorsul,
Hogy már leveg?ért kapkodok…
Kiáltanék – de nem tudok.
És lassú, sós kis patak
Indul szememb?l,
Mely óceánná változik.
Én a habok alá merülök –
És másnap sell?ként újjászületek…
Legutóbbi módosítás: 2019.07.16. @ 10:22 :: Adminguru