Ugyanaz a régi ház ( néha újravakolják )
a kátyús járdákon vizeletfoltos az aszfalt,
időnként Musztafák jönnek, Rüdigerek, Kolják
– a cifra nyomorúság csupán minket marasztalt.
A habarcs alól kinyúlnak elvako(u)lt jelszavak,
de jó kapcsolatokkal minden törvényen átjutsz
( pontosan tudod, sokat lehet – ha nem is szabad )
’s az igazság jogviszonya: szünetelő státusz.
Miközben végighaldoklom a maradék létem,
unokaöccsöknek nyílik néhány új számlaszám
– sorsommal az országban én is betétes lettem –
bár, a rendszert legszívesebben visszaváltanám.
Leejtem karjaim, karmaim magamba húztam
( echte panelproli lennék vagy balkézi nemes? )
Nem dorombolok a koncért hízelgő kan – dúrban:
ezen töprengenem korábban sem volt érdemes.
Régen lényegtelen már, hogy a jég gyilokkal ver
’s elkésett vele, ha a Nap még reám is tűzne
( hétszer nyúztak: lelkem csontházán már nincsen ”malter” )
Tán elhantol, kit zavar a rókahulla bűze.
Legutóbbi módosítás: 2014.06.25. @ 08:33 :: Schifter Attila
