Nárcizmus. Rendetlenség elmémben, készen tollfosztásra.
Monológ, ma Te kerülj engem. Engedj a bajban viaskodni,
hét gonosz sportszelet sem indíthatott kutyagolásra eddig.
Türelmes együttérzéssel betűnként fogok másba harapni,
illat és íz vegyesen az ő bőrén csap ki, mikor hátam ismét
sebesen mellre vált, közönséges követelni szemből hiányt.
E sok pillanatnyi érzeti elbújhat, kisüt a Nap, ő megteheti.
Voltaképpen az is jövő, lubickolva a légtérben, hisz ő az Ő.
Nem tudom, kit szeretsz, orromra ezt eddig nem kötötted.
Mindent megadnék, hogy értem ne riadj, de alvásra cserélj,
aprópénzként igazgyöngyeid zsebben ne zörgesd. Te írsz.
Óriás tolladdal a papírföldet lombosra szárnyalod tudatként,
körkörös táncban, engem közönséges elmére vetkőztetsz.
Álmod harcait vívta a szenvedély birtoklása. Legyél is derűs,
valós, ahogyan papírföldek nyomaiban vesznek őszbe betűk,
ragaszkodás hulljon mint levél; könnyek hóhullása ne riassza
el a bolond nyarakat, hát ezért siettél, „ostobán”, elmúlásba?
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:06 :: Marthi Anna
