Szó sem volt tavaszról.
Egy megtévedt szellő
menedéket keresett,
ruhám alá bújt.
Majd jött a nyár.
Forróságával
lemeztelenített,
útjában felperzselt reményt,
hitet.
Az ősz már töviskabátban táncoltatott.
Kerengő dervisként
pörögtem. Dalolva
hullott a vér. Dongtak
szivárványos döglegyek.
Vágyom a telet.
Érzéketlenné fagyott
Hókirálynő leszek.
Hermelin palástban alszom.
Az életet halálba álmodom.
Fehér leszek.
Jéghideg.
Legutóbbi módosítás: 2012.11.16. @ 22:48 :: Grin Sándorné