Tiszai P Imre : pokolra hullok

Nyomtatás

köteleket vagdalsz magadról,

csontodig vágták már húsod,

inakat tépek ki magamból,

a csontjaim vérben nyúzom,

hogy kiszabadulj a tegnapból,

er?d fogytán, halkan súgod:

segíts! felsikoltasz álmodból,

  de elhal hangod, a távolság

          kényszerít némaságra,

kezed lehullik rólam, erőtlen

akaratban könnyek fénylenek,

           pokolra hullok – Érted