Monori emlék
Koosán Ildikó
Öcsém, és sógorom
házat vett Monoron;
zöld tet? sárga fal,
ki tudja mit akar
öcsém és sógorom
a házzal Monoron.
Kérdezik, mi bajom
ezzel, és mért szidom
öcsém és sógorom?
A házban Monoron
ajtón, meg ablakon
ki-be jár szabadon
folyton az unalom.
Nincs itt más izgalom;
öcsém és sógorom
lesik az ablakon
a szomszéd Julikát:
nézik, hogy odaát
mi van az udvaron
ki ül a kispadon.
Épp indul Julika,
nyílik a kapuja,
kiszöknek a libák,
s mekkora galibát
okoznak, nem csoda…
Szól a két ostoba:
Eljött az alkalom!
Én megyek! Nem hagyom!
S szaladnak mindketten
eszüket vesztetten,
öcsém és sógorom.
Öcsém fog madarat
hopp-lá, egy fa alatt,
énekes madarat
a szomszéd Julinak,
miközben sógorom
kezében szál virág:
Lesz itt ma szép világ!
megkérné Julikát.
Egy kecske kíséri,
az fog majd beszélni,
mekegve meglehet,
bár err?l nem tehet.
Julika ránevet:
várt eddig eleget,
válaszol ízibe,
más van a szívibe.
Öcsém és sógorom
elbúsult, el, nagyon.
Ajtón és ablakon
ki-be járt szabadon
újra az unalom.
Nem lett tánc, dáridó…
Magas a házadó.
Így hát egy szép napon,
mert volt rá alkalom,
– nem cs?röm-csavarom-
eladta, úgy tudom,
öcsém és sógorom
a házat Monoron.
Szombathely, 2012. április 9
Legutóbbi módosítás: 2012.04.09. @ 09:02 :: Koosán Ildikó
