Szilvási István : Venyige

 

Homlokzaton megmarad a Nap.
Február rideg február.
Anyám már venné a metsz?ollót.
Csitt, csatt, Február.
Ez most már mindig így lesz?
Tegnap esett, szögön a kabát.
Ma süt a Nap, az ollóból hol a kéz,
rigóhoz „megá”, macskához „siccinnen”
Meddig hiány a hiány?

Alig metszettem négy-öt venyigét,
a zalagyöngye sorban találtam
meg Anya, a nyakláncod.
Arany, örök, Anya, örök.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2012.03.01. @ 10:48 :: Szilvási István
Szerző Szilvási István 30 Írás
Ez a Szilvási István, grínpíszes. Pedig, nem látni rajta zöldet, inkább szürke. Külföldön él. Franciaországot, Rouen-t tekinti új hazájának, de nem tudni mikor, hol van otthon. Francia tulajdonosok hajójával, hollandokkal, angolokkal, ciprusi lobogó alatt, Amerikába ÀžlinerÀ-ozik. Tengerész, na. honlap: http://szilvasi-istvan-versei.webnode.hu/