Fülembe cseng fénytelen
életem roppanó valósága,
csendburokban h?söl?
árnyékperceim gyarlósága.
Nyárszagú mez?,
légben rekedt
göröngyös látomás,
hajlongó kutyatej
fojtó nevetése,
hálátlan alkotás.
Bánat-szigetemen zöldkeretbe
foglalt sós könnypatak,
kíváncsi százszorszép
fogalmazta dacos szavak.
Álmodó pacsirtát üldözi
elszabadult sorsa,
ártatlan gondolatfelh?im
vasveretes foglya.
Legutóbbi módosítás: 2011.08.18. @ 17:00 :: Maretics Erika