H.Pulai Éva : Kitelepítettek és a befogadók közös könyve a Helikonnál

Egykori kitelepítettek és a kötet szerkesztői mutatták be az EMBERT ÜLTETTÉL A NYAKUNKRA – KITELEPÍTVE című kötetet a budapesti Litera könyvesboltban.

 

 

A visszaemlékezéseket tartalmazó, a Helikon Kiadónál megjelent 365 oldalas kötet érdekessége, hogy az olvasó megismerheti a befogadó családok és a kitelepítettek szemszögéből is az 1950-es évek borzalmait.

 

Mint a bemutatón elhangzott, a kötet címét a 66. zsoltár egyik sorából kölcsönözték. Hantó Zsuzsa történész – akinek rövid történelmi áttekintésével kezdődik a kötet – emlékeztetett, az 1951. május 21-én kezdődött kitelepítések során mintegy 17 ezer embert hurcoltak el Budapestről. A „nép ellenségévé” nyilvánítottakat többnyire a szintén ellenségnek tartott „kulákokhoz” szállásolták be. Hantó Zsuzsa arról is beszélt, hogy a kötet ugyan a magyar történelem gyászos időszakáról szól, mégsem a „szomorúság könyve”, hanem sokkal inkább az „egymásra találásé”, arról szól, hogy miként segítették egymást a diktatúra áldozatai. A történész kiemelte, a kötet révén az olvasó közeli képet kaphat az 1950-es években történt borzalmakról, ugyanakkor „az emberi tartás, tisztesség diadaláról” is olvashatunk.

 

Haidekker Andrea, a kötet egyik szerzője felidézte: 60 év elteltével a Mikófalvára kitelepített 76 személyből már csak tizenegyen vannak életben. A kötet előzménye egy emlékoszlop felállítása volt, ezt azoknak az embereknek szánták, akik annak idején befogadták őket és szüleiket – emlékeztetett a szerző, megemlítve, a könyvben végül tizennyolcan idézték fel a kitelepítés éveit.

 

A mikófalvi időszakra emlékezett Rudas Pál is, akinek kisgyerekként csak nagyon kevés személyes emléke maradt a terror időszakáról. Ugyanakkor megemlítette: gyerekkora legszebb emlékeit köszönheti a bükki falunak, szüleivel a nyarakat a hetvenes évek végéig Mikófalván töltötték.

 

A bemutatón részt vett Téglássy Ferenc filmrendező is, akinek 1989-ben mutatták be a Soha sehol senkinek című filmjét. Az alkotó megjegyezte, a mikófalviak embersége nem volt általános, a tanyavilágban, ahova őt és a családját hurcolták, az amnesztia kihirdetéséig ellenségesek maradtak a helyiek. Mint fogalmazott, a szörnyűségek ellenére ő is szép emlékeket őriz abból az időszakból. „Ha a gyerekkor a pokolban volt, akkor a pokol lesz a mennyország” – fogalmazott.

 

Osztovits Ágnes a Helikon Kiadó képviseletében arról beszélt, hogy noha az ÁVH egymás ellen akarta felhasználni a két különböző származású „népellenséget”, az ördögi terv Mikófalván meghiúsult. Osztovits Ágnes példaértékűnek nevezte a bükki faluban történteket, valamint méltatta a kötet szerzőinek kitartását.

 

Elhangzott: az Embert ültettél a nyakunkra – Kitelepítve Mikófalvára című kötetet szombaton a faluban is bemutatják, itt levetítik majd Téglássy Ferenc filmjét is.

 

(MTI)

 

Embert ültettél a nyakunkra / Kitelepítve Mikófalvára

 

Ez a könyv visszaemlékezéseket tartalmaz. A napjainkban még élő valamikor kuláknak csúfolt befogadók és a Budapestről kitelepített befogadottak visszaemlékezéseit. Emlékezve egy embertelen diktatúra máig feldolgozatlan, orvoslás nélkül maradt, szigorúan titokban tartott, és az érintettek által a levéltárakban még ma is csak különleges engedéllyel kutatható b?neire.

 

2011-ben, 60 éve annak, hogy a kommunista diktatúra Budapesten élő ártatlan emberek ezreit sújtotta jog- és tulajdonvesztéssel, kijelölt kényszerlakhelyekre száműzve őket. 1951. május 21-től kezdve, fegyveres ÁVH-sok kíséretében, az éjszaka leple alatt, mindössze egy kézipoggyásszal felszerelve, tömegesen és folyamatosan vagoníroztak be és telepítettek ki családokat a csecsemőtől az aggastyánig, kisemmizve és a reménytelenségbe taszítva sok-sok ezer magyar állampolgárt.

 

Előfordult, hogy a fegyveres ÁVH-sok Budán esetenként egész utcarészeket zártak le és telepítettek ki, majd ők maguk és f?nökeik vagy beosztottaik költöztek be az ingatlanuktól megfosztott emberek ingóságaival berendezett lakásaiba, villáiba.

 

A kitelepítetteket a kényszerlakhelyül kijelölt falvakban élő, „kulákoknak” csúfolt, szorgalmas parasztembereknél helyezték el, befogadására kényszerítve őket. Pokoli tervként arra számítottak, hogy az általuk „osztályellenségeknek” titulált emberek egymásnak is ellenségeivé válnak. Isten gondviselése által nem így történt.

 

Helikon

helikon.hu

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:39 :: H.Pulai Éva
Szerző H.Pulai Éva 1146 Írás
A H. a nevem előtt, csak egy megkülönböztető jel, hogy ne keveredjenek össze a hírösszeállítások a firkáimmal. *Pulai Éva