Idén tizenegyedszer adták át a Szépírók Díját vers, próza és esszé/kritika kategóriákban. Június 2-án, az Alexandra Könyvesház – Párizsi Nagyáruház Lotz termében vers kategóriában Marno János, próza kategóriában Garaczi László, esszé/kritika kategóriában Veres András vehette át a díjat.
A háromtagú kuratórium vers, próza és esszé/kritika kategóriában három-három alkotót választott ki. Közülük került ki a három díjazott.
A Díjat a világhír? és országos hír? írókat magában foglaló Szépírók Társasága ítéli oda (támogató az Alexandra Könyvesház) évenként három kategóriában: vers, próza, esszé/kritika. A háromtagú kuratórium sok olvasás és vita után mindegyik kategóriában három alkotót választott ki.
Vers kategóriában Borbély Szilárd: A Testhez (Kalligram), Gergely Ágnes: Jonathan Swift éjszakái (Argumentum) és Marno János: A semmi esélye (Palimpszeszt–Prae.hu) cím? kötete bizonyult a legkiválóbbnak.
Próza kategóriában Bodor Ádám: Az utolsó szénéget? (Magvet?), Garaczi László: Arc és hátraarc (Magvet?) és Lovas Ildikó: A kiskavics (Kalligram) cím? m?vét találta a kuratórium a legkiemelked?bbnek.
Az esszék és kritikák között Bazsányi Sándor: „…testének temploma…” (M?út), Radnóti Sándor: Az Egy és a Sok (Jelenkor) és
Veres András: [Kosztolányi Dezs?: Édes Anna] (Kalligram, sajtó alá rendezés) cím? kötete érdemelte ki a zs?ri elismerését.
Vers kategóriában a Szépírók Díját elnyerte:
MARNO JÁNOS: A semmi esélye
Palimpszeszt / PRAE.HU KFT., 2010, 176 oldal
Marno János szándékos kívülállása ellenére a fiatal költ?generáció meghatározó ,,el?dje” tud lenni költ?i életm?vével. Idén a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díjban részesült. A semmi esélye címmel jelent meg új verseskötete a 2010-es Ünnepi Könyvhétre. A kötethez készült egy könyvjelz?, melyben maga a szerz? világítja meg, miért ezt a címet választotta. ,,Azt hiszem, magamnak is mint olvasó(m)nak tartozom egy rövid magyarázattal, hogy miért inkább A semmi esélye, mint mondjuk a korábban fölvet?dött, majd végül csak egy ciklus élére került Kész Nárcisz lett a jelen könyv címe. Mert sokáig szerettem én a Kész Nárciszt, úgy éreztem, ha Nárcisz készül, akkor annak nem maradhat el túl sokáig a fejleménye sem, nem lévén azonban der?látó alkat, a kimerülése, vagyis a kimerültsége mellett voksoltam, amit a Kész Nárcisz visszhangzott a fülemben. Mint amikor vízzel eltömött hallójáratunk miatt kong a fejünk a saját szavunktól. Na de épp ezt kezdtem lassacskán megelégelni; ezt a kellemetlenné váló bens?ségességet, a szó koponya?ri akusztikáját, a szóét vagy a köhintését vagy éppen a nyelését, illetve a zörgetését, amivel hiába próbálunk benyitni a labirintusba, a víz nem enged. (…) Jártam-keltem tehát, törtem a fejemet, átolvastam a ciklusokat, újrajártam a vers-színhelyeket, de semmi; sehol semmi esélye egy átfogóbb, az apróságokra is figyel?-figyelmeztet? f?címnek. Semmi esélye. Ezt gondoltam, majd már nem gondoltam hanem csak nyelv-automatikám jaktálta tovább, míg csak egy nével? be nem akadt az imamalomba: A. És így esett a címválasztás, így bukkantam rá a megfelel? kötetcímre: A semmi esélye.”
Próza kategóriában a Szépírók Díját elnyerte:
GARACZI LÁSZLÓ: Arc és hátraarc
Magvet? Könyvkiadó, 2010, 176 oldal
Arccal a múltnak egy lemur kutat az emlékei közt. Hátraarccal a jöv?nek menetel vissza a sorkatonaságig. Addig a helyig és id?ig, ahol „férfi lesz az emberb?l”; egyszerre magányos és társas lény, és ahol az ? kapott neve innent?l: Csont. Lemur-idegenséggel szemléli magát és a közös ny?göt, a laktanya férfiszagú rutinját, a mókákat és a megaláztatásokat. Nem lemurnak való hely. A számára talán legveszedelmesebb környezetbe csöppen, hiszen ha túlságosan elszaporodnak körülötte a hasonsz?r?ek, képes a vesztébe rohanni. Ha folytatja régi mániáját, és lelkiismeretesen szótárazza a világot, akkor talán lesznek fogalmai, akkor talán megmenekülhet. És hogy vajon segít-e a megértésben, ha az ember egyszerre nemcsak Csont és lemur, hanem egy meztelen aggastyán is?…
A Mintha élnél (1995) és a Pompásan buszozunk! (1998) regények után Garaczi László újabb lemur-vallomásában az elbeszél? feln?tté válásának lehetünk tanúi. Ennek a beavatódásnak az élménye egyszerre keserves és üdít?, az emlékezés nyelve pedig érzékeny, leleményes és pontos.
Esszé/ kritika kategóriában a Szépírók Díját elnyerte:
Kosztolányi Dezs? Összes M?vei – Édes Anna (sajtó alá rendezte: VERES ANDRÁS)
Sorozatszerkeszt? Szegedy-Maszák Mihály és Veres András
A kötetet szerkesztette és a jegyzeteket készítette Veres András. A forrásokat sajtó alá rendezte Veres András, Parádi Andrea, Józan Ildikó, Sárközi Éva, Lipa Tímea. Lektorálta Horváth Iván, Tverdota György, 2010, 936 oldal
A genetikus textológia Magyarországon úttör? módszerével tesszük közzé Kosztolányi Dezs? Édes Anna cím? regényét. A szöveget szokatlan formában adjuk közre: párhuzamosan közöljük a fennmaradt kézirat bet?h? átiratát és az 1926-os els? könyvkiadás ugyancsak bet?h? szövegét (feltüntetve a Nyugatban megjelent változat eltéréseit is). Az olvasó így betekintést nyer Kosztolányi alkotói m?helyébe. Nemcsak a kézirat közlése számít forráskiadásnak, hanem a szerz? gyorsírással írt, eddig ismeretlen színpadi forgatókönyvének közreadása is. Az Édes Anna kalandos utóéletét is részletesen bemutatjuk és dokumentáljuk. 1943 és 1963 között ugyanis nem jelenhetett meg a regény, kés?bb viszont Kosztolányi legtöbb kiadást megért m?ve lett. A kötet szöveggy?jteményként tartalmazza az Édes Annáról szóló gazdag irodalmat 1926-tól 2010-ig, s Kosztolányi vele kapcsolatos összes nyilatkozatát, írását. Az Édes Annával indul útjára az életm? régóta tervezett kritikai kiadása.
A díjakat Csaplár Vilmos és Matyi Dezs? adta át, laudációt mondott Radics Viktória, Selyem Zsuzsa és Tarján Tamás.
Forrás:
litera.hu
Fotó:
Valuska Gábor
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:39 :: H.Pulai Éva
