M. Fehérvári Judit : Sirályok a pusztulás fölött…

Soha nem teszem fel ide ezt a blogom, ha egyrészt a mai napon ki nem derül, hogy létezik Sámson nevű település, másrészt az, hogy sirályok élnek Debrecenben is… *

  

 

Gyakorlatilag két hete nincsen sem éjjelem, sem nappalom.

Lakásfestéssel indult, de közbevetőlegesen laminált padlóztunk, pincéket és kertet rendeztünk.

December közepe óta egyedül élek, aminek először csak a pozitív oldalait néztem, mostanában azonban szembesülök a negatívumokkal is.

Például most alig tudok gépelni, mert tele van a kezem az akácerdőm tüskéivel.

Ahogy ez lenni szokott, egy hozzávetőleges költségvetéssel indult az egész „hadművelet”.

Mára olyan 6-7-szeresére növekedett a betervezett összeg, és az alagút bejáratához még mindig közelebb járunk, mint a végéhez.

Ha hozzáteszem, hogy tegnap éjjel már olyan fáradt voltam, hogy tárva nyitott ablakoknál ment a fűtés, akkor nem is látom a végét annak a bizonyos csőnek.

Erről rögtön eszembe is jutott, hogy nagyon vacak helyen élek én itt Északkelet-Magyarországon, mert a villany, a gáz és mit tudom én, milyen közüzemi számlák itt a legdrágábbak kis hazánkban, de mind egyszerre!

Hajdúsámsonban van egy házam.

Anno befektetésnek vettem, csak azóta az ingatlanárak rohamosan mélyrepülnek, s gyakorlatilag kevesebbet ér, mint amennyit beleinvesztáltam (csatorna, gáz, plusz 40 négyzetméter terveztetése, hozzáépítése, külső-belső teljes tatarozás etc.)

Ráadásul makacs cívis létemre, engem aztán nem igazán érdekel a falu, de város lett a lelkem már legalább 4 éve…

Ez a lehető legrosszabb fordulat, mert éppen a központ kellős közepén terül ez a birtoknak nem nevezhető épület, s valamennyi területet ki is akar sajátítani az önkormányzat, mert fejükbe vették, hogy az én telkem utcája bizony sétáló státuszt kap.

Így ma aztán melléképületeket bontottunk az egyetlen fizetett munkásommal, mert többre már végképp nem futja…

Mert a kert az legyen kert, ha már arrafelé óhajtanak korzózni a népek…

Fára átszámolva, olyan 7-8 mázsát mozgattunk meg…

A kocsim hozzáállása az utánfutóhoz már Debrecenben sem volt a legkedvesebb, így elajándékoztunk minden éghető anyagot…

Ingyért, csak vigyék!

És hihetetlen, mik vannak!

Velünk akarták a saját kocsinkra felrakatni és házhoz szállíttatni, vagy csak a saját házam kulcsát kérték volna el és hasonlók…

Tudom én, hogy nincs pénz ebben az országban, de bennem minden jószándékom ellenére sincsen erő, s hát a munkást órabérre fizetem…

És akkor még nem is beszéltem a négy hónapja el nem múló mellhártyagyulladásomról, de hogy is feledhetne így el engem vagy én ŐT!

Összenőttünk, beszervültünk…

Ez van!

Meg azért a házban többek között van egy olyan hifi, hogy csak táncra nem perdül, mert Zsófi ott bulizik és néha én is, mert miért is ne?!

A szomszédok jó fejek, nem bánják…

Szóval a semmire sem jó dolgokat bezsákoltuk, megmetszettük a szőlőt, leszedtük a virágokat és permeteztünk a kert végén, hogy ne légyen már gaz, mert az bizony gaz dolog részéről!

Sámsonban nincsen szeméttelep…

Debrecenben van.

Közben azért tettünk egy dimbes-dombos homokos kitérőt, mert baleset volt az országúton…

Ismerd meg hazádat, ha már odébb tetted a házad, mint a lakásod!

Zsip-zsup…

Ki azért nem dobjuk, pedig rázendített az eső is…

Permetezés után szép az élet! Sej!

Nem hajítottuk ki mégsem (Vaze!), hadd érjen célt szépen…

Még sohasem jártam ott, s a munkásom még most is kinevet, holott nem vagyok annyira finnyás meg hercegnő és ilyenek…

A világ végén lemázsáltak kocsistól utánfutóstól és közölték: 2 mázsáig ingyenes, azon felül 10 000 Ft+ ÁFA a rakomány…

Majd útirányként megjelölték az arrát, fel a nagy magas debreceni szemétdomb legeslegtetejére.

Fel a büdös, nagyon büdös hegy oldalába…

Madártollak, por, kotrógépek, szemét és szemét mindenütt…

És még toll…

Madarak, akár a dögkeselyűk…

Sirályok itt Debrecenben a szeméthegyen…

Dögszag és kosz és még a mosógépem is kimostam (Komolyan fertőtlenítőszerrel!!!), meg a kocsit lezuhanyoztattam, csak azt a látványt egy életre feledni tudjam…

És le is fényképeztem az egész borzalmat, mert egyszerűen képtelen vagyok túllépni rajta, hogy itt a XXI. század uniós országában ez van.

Kifelé jövet azért megkérdeztük, hogy lehet-e fürödni majd nyáron a mesterséges mocsoktavakban, s a mázsálólegény könnyeit törölve közölte, hogy akár azonnal, mert az bizony kopasztóvíz.

 

Legutóbbi módosítás: 2010.04.09. @ 13:13 :: M. Fehérvári Judit
Szerző M. Fehérvári Judit 168 Írás
2010. karácsonyáig középiskolai történelem-orosz- magyar-tánc -és drámapedagógus voltam, aki akkor egy művészetoktatási intézményben próbálta átadni mindenféle tudását. Ez volt életem második munkahelye. Az első, a volt alma materem, egy Vegyipari Szakközépiskola, mert az egyetlen napig sem űzött alapszakmám általános vegyész. Akkor, 2010 év végén elhatároztam, hogy belevágok az ismeretlenbe... Jelenleg pedagógiai szakmódszertani cikkeket írok egy újságnak. Az irodalom felüdülés és kikapcsolódás, rejtvény és néha megoldás is, de sajnos egyre kevesebb időm van rá, s minél inkább belemélyedek, annál inkább rádöbbenek minden hiányosságomra. Ez néha aztán földhöz is vág... Meg a gravitáció... Ennél többet nem szoktam elmondani magamról, s ezt is azért tettem, mert ma ilyen kedvemben voltam... Debrecen, 2012. március 31.