Csertő Mercédesz : Múló látomás

2010.02.28. Csertő Mercédesz Vers 0
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

 Már minden hiába.

Minden a múlté.

Hiába idézem,

minden már másé.

Tova a remény a ragyogás

a képzeletbe fúló múló látomás.

 

Ajkam ejtené, hogy Isten véled

elmém törölné a hazug képet!

De, lábam megremeg

s a kezem is reszketeg.

Torkomból a szó a

semmibe vész.

 

Csokonai vágya,

reménye vette be képzetem.

S Lillája is enyém,

a képzelt, csalfa remény.

 

Legutóbbi módosítás: 2010.02.28. @ 13:44 :: Csertő Mercédesz
Szerző Csertő Mercédesz 4 Írás
"Aki nem képes minden múltat feledve a pillanat küszöbére telepedni, aki nem tud egy ponton - mint a győzelem istennője - szédülés és félelem nélkül megállni, az sosem fogja megtudni, mi a boldogság." (Friedrich Nietzsche) "Az írás nem a fájdalom forrása,hanem lelki kemoterápia,csökkenti a lelki daganatokat,és enyhíti a fájdalmat"(Dear R. Koontz)