Czirják Jolán : Élhetetlenül…

Rendíthetetlenül halad,
s id?nk reá nem is marad –
Csak akkor ér felismerés,
ha holnapunk bizony kevés!

 

Ám életünk elénk szalad –
szakítva már a célszalag -,
s legy?zve vár jöv?nk reményt –
a mát megélni kér esélyt!

 

Megkapni vaj’h miként lehet,
mib?l meríthet életet,
s megérdemeljük új napunk’?
Hisz élhetetlenek vagyunk!

—————————————————-

Jolánom, ezek lerágott csontok, annyian görnyedtek már e szavak összekötözése felett, hogy nem igen kéne ezzel foglakozni mán! Javaslatom, próbálj költöi lenni, súgj és ne mondj, érezzem , ám ne olvassam az üzenetedet!!!!

Legutóbbi módosítás: 2009.12.09. @ 09:45 :: Czirják Jolán
Szerző Czirják Jolán 211 Írás
1961-ben születtem, de éveim száma nem egyezik meg azzal a korral, amennyinek érzem magam.... le is szoktam tagadni kb. 10 évet - simán!! :P Nemrégiben váltam el, és most 17 éves - gyönyörű lányommal, és tündéri kiskutyámmal élünk Tatabányán. Csecsemőgondozó a szakmám, de egy bolond betegség miatt leszázalékos "nyögdíjas" vagyok... - mindenem a versírás - és mások műveinek olvasása!!! ÃÂltaluk szinte teljesen egészségesnek érzem magam! A magyar nyelv szeretete mindig is meghatározó volt életem során. Mellettem senki nem beszélhet helytelenül - "nák-ozva, suk-sükölve" - én bizony kijavítom őket ismeretlenül is! Mottóm: "versek nélkül lehet élni, de minek?"