Föld,
melyet tapos a bosszú talpa,
purgában szántva, alkonyatba halva,
az vagyok.
K?,
mit odébb rúgott az id?,
és mosott az es?,
ím az vagyok.
Leveg?,
tiszta feny?k sz?rte áhítat,
kokszos szürke mámor, ostorozott gyárillat,
úgy az vagyok.
T?z,
melyre nyers fát tesz az élet,
s füstje az egekig szóló ének,
fent az vagyok.
Víz,
mely néha megfagy, dermedt,
sokszor meg rohan fel-le, táncoltat hegyeket,
lent az vagyok.
Lélek,
mit marcangol az élet,
s magára vesz mindent,
hogy az vagyok.
Ember,
vagy gép, egy pótolható kis fogaskerék,
ím egyedi darab, kicsike kellék,
hát az vagyok.
Empátia,
fájdalmad-fájdalmam, bel?led-bennem,
Örömöd-örömöm, hangod-hangom, tetted-tettem,
mert az vagyok.
Legutóbbi módosítás: 2009.10.06. @ 13:27 :: Thököly Vajk