Kőmüves Klára : Dajka vagy

Nyomtatás

Dajka vagy, édes, mostoha jóság,

s ha csípi szemem a valóság,

ujjaid  szemre a pálcák,

te őrzöd a gyermekek álmát.

Láttál könnyeket arcon,

tudtad, kell a varázslat,

homlokon csókod s mi jön

ezután csak a távlat.

Érik a nap, de én alszom előtte,

te súgod a titkot előre,

s ha itt  az a perc, én látom a végét,

kijátszom az élet meglepetését.

Élni tanítasz, tetszik a játék,

csukva szemem,

a sötét nagy ajándék.

Előttem a döntés,

de mondd te a választ,

hinni fogok a múlt igazának,

mert bölcs az a dajka,

ki téged is óvott,

benne a lecke és benned a szónok.

S ha ballagok én rögös úton az éjben,

eltűnik a félsz,

mert te ott vagy a fényben.

Mindened bennem, titkok öveznek,

testednek hűlt helye sincsen,

de én indulok bátran a hegyre,

ott támaszkodom a keresztre.

Lefekszem a föld tenyerére

és bámulom csak a felhőt,

benne az arcodat látom,

majd jő a harangszó,

reppen a gerle,

ő viszi hírem a mennybe.