Nem kell ma már se vers se jó regény,
hacsak nem az, ami – izgalmas szenzáció?,
ami Hollywoodi szélesvásznú filmre való.
Sok pénz legyen benne – ez itt a főremény,
s csak úgy dőljön belőle a féligaz fikció.
Nem kell a becsület töprengése,
sem teljes egészében, sem apró darabkákban,
mert mi maradt mára az emberi lélekraktárban?
Összetördelt tudat-szemét.
Mekkora hát a tét?
Elhanyagolható…? Hisz mindenki hazudik,
kapkod, verseng és harácsol – kiszúrva a tudatlanok szemét.
Egyesek még tartanak ugyan a haláltól,
de a gazdagok befagyasztathatják magukat
dőre reménységben, hogy életre kelhetnek
valamikor pár száz év múlva,
pedig a múmiák sem keltek soha életre.
Node volt klónolt juh, bár korán megdöglött,
- vígaszod íly bárgyú és kissé ösztövér –
ám van már helyette klónolt verseny-öszvér.
Jézus Krisztus, hogy feltámadt volna?
Ugyan kérem… Hisz halandó ácsmester volt,
aki soha meg sem halt igazában,
tetszhalottként csügött csak a keresztfán, míg
Arimátiai József a rómaiaktól kunyerálva le nem menekítette,
ennek utána pediglen fittyet hányva a keresztre
meggyógyították, ő meg már rohant is
Mária Magdolna szoknyája után, mert jóllehet
nem beszélt franciául, de azt mégis csak tudta, hogy chercher la femme
- gógyis egy rabbi is volt azért őkelme –
s így aztán gyermekeik révén megmaradt a királyi vér
hogy a Meroving ház uralkodói - íme a francia kapcsolat! -
Dávid királytól származtathassák magvaikat.
Bomba tömegsiker! Barna Dani szerző máris milliárdos,
mert ő nagyon szellemes és okos,
s mert hogy kifogyott az irodalmi téma,
kinek is mehetne hát neki?
Egyrészt a katolikus teológiának,
ami teljesen rendben volna, hiszen a Borgiák, stb., tudjuk,
aztán magának Istennek, az Egek Urának.
Petri is megírta, hogy szentcsaládék „zakatolnak” és ugrálnak.
s hogy létrehozván majd feláldozhassa egyszülött fiát,
a fickós Úristen „tömte” SzŰzmáriát.
Emlékezetes és épületes ezen költemény.
(Vajh milyen lehetett az Isteni Fallosz: puha, vagy kŐkemény?)
Petri nem említi, hogy Mária kínban sikongott, vagy boldogan tŰrte,
mégis ezt csámcsogja az irodalmi csürhe,
mivel ez „posztmodern” akár a DaVinci kód,
csiklandja lágy farkad, meg a petyhüdt csiklód.
Ha valakit zordul elküldsz a pi…ba
nagy jót tészel azzal, hiszen ott találja
földi létezése csúcsát néhány percig,
s bár piruló nejed szerint ez nem herzig,
még szebb e kívánság ha az édesanyja
pi…jába küldöd - nos, nem készakarva,
hisz’ nem tudod olvasta-e Thomas Mann-tól
a „Kiválasztott”-at, melyben egy szent pancsol,
egyszerre bírván az anyaöl védelmét
és a kani gyönyör non-plus-ultra révét.
„Jop tváju máty!” bŐgték felszabadítóink
– zubbonyaik alatt nem volt egy váltó ing –
minden szeszt felittak, denaturált benzint
hánytak sokan vérrel, s nem ismerték Petrit.
Ki káromol szebben, mint a magyar ember?
„Ba…. meg az Isten!” zúgsz beszeszelt kedvvel,
ám ha ő megtenné, teremtő kegyelme
ömlenék rá a sok méltatlan emberre…
Istennek nem kell szex, s így Jézus sem tette,
szűzen s ártatlanul szállt fel a keresztre!
Mária Magdolnát lelki szeretettel
tette tanítvánnyá, s hite nem veszett el,
ő látta meg elsőnek a Feltámadottat,
s bár ez a kanok közt pánikot okozhat,
itt a Haghia Sophia, női principium
működött a földön, szent equilibrium!
Élj férfi vagy női testben: egy a lelked,
újjászületsz, ember: ezért úgy viselkedj!
