Zörejt, szót és neszt,
Fehér falak falnak,
Vagy épp hozza-viszi
A kitárt óriásablak,
Zubogó vérem lüktet.
Illatod lerészegít,
Ez Szerelemünnep,
Kényes sóhajodból
Keskeny pallóhidat
Sző felém az álom,
A semmire gondolsz,
Én azt is kitalálom.
Kitalálom, ahogy
Te találtál ki engem,
Egymás mámorában,
A bizonytalan csendben,
Fürösztöttél,
A lábaim is mostad,
Vigasz volt a bánatomban,
Mikor kérdezted:
Ugye, most már jól vagy?
Gyáva kutyája
Az Ördögnek vagyok,
Nem lennék,
Ha veled mertem volna
Álmodni a nagyot.
Zörgetem láncom szüntelen,
Körbe-körbe,
Kutyatánc az életem,
Merszem nem volt soha,
Magammal szembeálljak,
Az értelem oly ostoba,
A szenvedély parancsol
A vágynak.
Az ostoba értelmet kerestem,
Hittem a leírt szót és számot,
Közben vágytam a szerelmet,
És lám, bolonddá az tett,
Amit a szívem vágyott.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:00 :: Molnár Zsolt
