lám
csak meresztem keresztem
itt a szél szaggatta koponyák hegyén
hosszú ez az év
és bármerre nézek bitangol
gaz lator
fesztelen
egy sincs kereszten
eliszkoltak rég
nyáladzik mindnek dölyfös
nagysága
trónusok gazsága
itt alattam a seggenül? hodály
benne birkák nyája
jámbor nyalók sárgaháza
bambán ás
vájja vermét a bódítás
és nyúl nyaka a balgáknak
kopasztásig
hát ásson csak itt
hajnal hasadtáig
szivárogjék el a fekete város
tehénlepény hévvel
karba tett kézzel
szánalom hömpölyög a hegek földje fölött
vermek alján mint vándork?
a hordalék
tehetetlen -tétlen
vétlen
ó te kék ég
ny?tt kézzel teregetnélek még
de reményem oly sebzett
röpképtelen már
szárnyaira roskad az utolsó
boldog
dodómadár
