Sebesre tépve,
gyönyörtõl fuldokolva
hörög az éjszaka.
De
pocsolyán is megcsillan a fény.
Belefújok az alvó víztükörbe,
vadul fodrozódó
hazug nyugalom.
Sárból építek álomvilágot,
fekete lé
bokámig lecsorog…
Ne nézz a szemembe!
Megbabonázlak.
Kegyelem nélkül,
de
tüzesen halok.
Legutóbbi módosítás: 2009.01.28. @ 00:44 :: Grin Sándorné
