Megnyertél egy „sosem volt” csatát.
Boldogságod egy „nincs ilyen” világ.
Reményed egy elfutó mosoly,
Sikered egy foszló álompor.
Néma sikoly füstölgő szaván
Csókolod a hamis éjszakát,
Hinné véled a jövendő telet,
Ősznek tincse sosem lesz tied.
Karcos hangon szólít meg a dér,
Ellop mindent, miben hinni vélsz,
S ha levetted cannabisz-ruhád,
Bamba képpel vigyorog reád.
Ez mi volt, van és mind ami lett,
Csalárdságért nem adnak szívet,
S amit adnak, neked annyi járt…
… hamis hangon szól a szerenád.
