Nagygyörgy Erzsébet : Fénycseppek gyűlnek

Árvalányhajadban ott motoz a szél,

fénycseppek gyűlnek szemednek mély tavába.

Szíved most is oly hűvös, rideg acél,

tán a vágy hevével rést ütök falán ma.

 

Hű szerelmem érezd, lásd, s lelkedbe vésd,    

én hiszem, szerelmes, bús szívem nem téved.

Űzd ki lelkedből a téli dermedést,

s illatos virágmezőt teremtek néked.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Nagygyörgy Erzsébet
Szerző Nagygyörgy Erzsébet 166 Írás
Kedves Szerkesztőség, és Tagok! Köszönöm a bizalmat, és igyekszem rászolgálni. Irodalmat kedvelő, verseket írogató, ember vagyok. A lírai hangvételű írások állnak közelebb hozzám. Szeretem érezni, ahogy a vers homokszemei peregnek az ujjaim közül... Nagygyörgy Erzsébet