Győri Irén : Flóra kisasszony 4. rész

Apuska sem hajlandó korbáccsal oltárhoz kényszeríteni a lányát. Nagyon szereti Flórát Sóskúthy méltóságos úr, nagyon szereti, de másképpen mint a fiát. A lányától nem vár el semmit…

 

Ezen is elgondolkodhat egy fiatal lány, és megbeszélheti a nevelőnőjével, aki éppen annyi tapasztalattal bír, mint az, akit nevel, de van egy nagy előnye. Éppen tíz évvel idősebb, mint Flóra, s volt, ha csak a szünetekben is, de volt egy áldott jó pótanyja, Katinka, Elemér bácsi felesége.

Ő rendesen és őszintén felvilágosította Klára kisasszonyt, ezért hiszi, hogy a kis Flórát képes lesz okosan és tisztességgel felnevelni. Ha kérdez, a kisasszony őszintén válaszol, és úgy, hogy Flóra tökéletesen megértse. Megismerteti vele a nők jogaiért kiálló asszonyok történetét. Már abban a korban van. Mesélt neki az amerikai orvosnőről Elisabet Blackwellről és az angol Elizabeth Garrett Andersonról, Florence Nightingale életéről. Tudta, hogy a kislány ezekért a harcos, jogaikért küzdő nőkért lelkesedik és rajong. Igyekezett kordában tartani a kislány túlzott lángolását, de igényessé tette és megfontolttá.

Néha apuska is találkozott az újságban a jogaikért küzdő, „apuska szerint erkölcstelen és ledér könnyelmű nőcskékről” szóló cikkekkel, ekkor mondta néha anyuskának.

— Na, ezeket kellett volna megégetni, nem a szegedi boszorkányokat.

— Látom magának is elege van az újságból, megzavarják csak a rendes emberek fejét. Magának se kellene olvasni, mert vértolulást kap, és itt üti meg a guta. Mit csinálok akkor? — mondta szemrehányón anyuska.

Szóval így okosodik a kislány, így szedegeti össze azt a tudományt, amit az élet iskolájában tanítanak. Kezd szakadozni az a pehelypaplan, ami megvédte az élet sötét, de valóságos oldalától.

A kisasszonnyal terveztek olyan nadrágruhát, amiben kényelmesen lehet a férfinyeregben is ülni, és ha leszáll, a lóról nem látszik, hogy az nem női ruha. A varróasszony nagy fejcsóválások között megvarrta. Ez lett a legkedvesebb ruhája a két kisasszonynak.

Flóra a lovaglópálcát kardnak használja. Amint a Péter vívása közben ellesett és megtanult mozdulatok kiegészültek a lovagló pálcával, egészen más értelmet nyertek. Így nagyon valós és igazi vívást mutathat be. Mondhatja, hogy vívni is tud. Csiszolgatni kellene ezt a tudást, de már ügyesen tud védekezni is. Így már nem tánc és nem is értelmetlen ugrálás az összefűzött mozdulatsor, hanem bizony ez vívás.

De erről az apuska előtt mélyen hallgat. Már véget ért az a magamutogatós korszaka, hogy ha valamit megtanult azzal dicsekedjen a családjának. Amit lehet, azt igen. Egy-egy szép dalt, egy szép csokrot, amit ő kötött a kert virágaiból. Szinte hetente bezsebeli az elismerést Papuskától is és a mama is büszke a nagylányára. De az apró titkokat megőrzi.

Flóra és a nevelőkisasszony sok közös titkot őriz. Vannak gyerekesek is a titkok között, de van nagyon komoly titok is. Például, Péter tanulmányi eredménye nincs összhangban a fiú tájékozatlanságával. Péter vagy súlyos beteg, vagy nem tud semmit. Hogy ilyen hamar elfelejti a tanultakat, na, ez nincs rendjén. Olyan mintha nem is járna egyetemre. Pletykálnak az emberek, levélben is szállnak a hírek. Klára kisasszony is kapott levelet Katinkától, amelyben megemlítette Pétert, és viselt dolgait. Neki hallgatni kell, mert a méltóságos asszony nem akar rosszat hallani a fiáról. Katinka pedig azért írt Klárának, hogy többet tudjon, páholyból. A városi úri népeknek is esemény a jómódú földbirtokost kipletykálni. A szalonokban és az összejöveteleken, bálokon sikk kibeszélni azt, aki felettünk, vagy alattunk áll a sorban. Katinka is ilyen finoman próbált egy kis pletykahírhez jutni a Klára kisasszony által. Ez nem sikerült. Klára nem hajlandó mások viselt dolgairól beszélni.

A mamuskát meg nem sikerült meggyőzni Péter kicsapongó életéről, mert nem hajlandó ilyen becstelen rágalmakat elhinni istenített fiáról. Irigyek az emberek, azért beszélnek össze-vissza. Irigylik, hogy ők egy kis költekezést megengedhetnek maguknak. Csak a lányát tudná végre férjhez adni, már huszonkét éves, lassan vénlány lesz. Évei szerint nagykorú, de nem hajlandó elfogadni egyetlen hozzáillő birtokos közeledését sem. Már kezdi azt hinni, hogy zárdába akar vonulni. Megpróbálta Klára kisasszonyt is rábírni arra, hogy valamelyik hódolójára beszélje már rá Flórát. De a kisasszony azt mondta, ő senkit nem tud olyasmire rábeszélni, amit nem óhajt magától megtenni.

Apuska sem hajlandó korbáccsal oltárhoz kényszeríteni a lányát. Nagyon szereti Flórát Sóskúthy méltóságos úr, nagyon szereti, de másképpen, mint a fiát. A lányától nem vár el semmit, azon kívül, hogy ékesítse szépségével és műveltségével kastélya hírnevét — de ez a lány! Mondhatja, tíz fiú veszett el benne. Jószerével naponta meglátogatja a lovardát, elnéz a tehenészetbe. Férfi módra lovagol, és milyen délcegen üli meg a lovat. Sokat érdeklődik az intézőnél, érdeklik a birtok ügyei. Jó szimata van a kereskedésre. Mosolyogva mesélte az intéző, hogy egyszer szót fogadott a kisasszonynak, azóta szállítanak a szanatóriumba sajtot. S milyen jó üzleti érzéke van a kisasszonynak.

— Még a fejőlegényt is rendre igazította, amikor látta, hogy abba a sajtárba mossa a tehén tőgyét, amibe fejni kell. Nagyon leteremtette a bérest, lovagló ostorával meg is fenyegette. Azt hittem, hogy közbe kell lépnem, de a kisasszony megoldotta. Azt hittem, hogy megcsapja azt a nagydarab legényt.

Bosszús is volt a hallottakra a méltóságos úr, meg büszke is. Péter soha nem érdeklődött, a birtok ügyei iránt, amíg idehaza volt. Őt az érdekelte, mikor kapja meg a következő havi apanázst. Meg a vadászat, és, hogy lesz-e, elég vad. A lánya az teljesen más!

Varratott magának valami nagyon furcsa ruhát, olyan amerikai módi (biztosan azt is valami szabadelvű újságból szerezte), de véletlenül meg látta őt a lovász és a kisasszony társaságában. Olyan jó, meleg érzés suhant át rajta. Olyan szép volt az ő Lánya, az ő kis virágszála. Dehogy tudná ő korbáccsal az oltárhoz kényszeríteni. Az angyalok mindenkinek fontak menyasszonyi koszorút, valahol az ő szép Flórájának is ringattak egy fiút, csak még nem találkoztak! Nem kell semmit elkapkodni. Nem kell az ő lányának gyerek fejjel férjhez menni.

Mivel a rosszat mindig az érdekeltek tudják meg legutoljára, itt is így történt. A Sóskúthy birtokon csiripeltek legkésőbb a verebek. Egyszer egy eléggé rosszarcú ember kereste fel a nagyságos urat, és tapintatosan egy papírt nyomkodott eléje. Az úr feje elvörösödött, elvette a papírt és idegesen egy zacskó ezüst forintot vetett az asztalra és üvöltözött a vendéggel, hogy fogja a koszos pénzét és takarodjon, mert ráereszteti a kutyafalkát! Az uzsorás latolgatta a megkapott pénzt, majd kezeit teregetve, hajlongások közepette elhagyta a dolgozószobát, azután nagyon gyorsan távozott a Sóskúthy kastélyból. S ezzel a kellemetlen történettel még nem ért véget a jó apa siralmas vesszőfutása. Az ügyvéd nagyon szomorú hírekkel kereste fel. Közel kétszáz holdat kártyázott el Péter, és vesztett el a hitelezők hasznára. Most mi legyen? Háromnapi susmusolás, hangosabb kirohanások és megtáncoltatott inasok, szolgálók gyötrése után apuska és az ügyvéd eladtak egy négyfalus területet, kifizették Péter adósságait.

 

Legutóbb szerkesztette - Győri Irén
Szerző Győri Irén 180 Írás
2002. óta élek Battonyán. Az írás és olvasás nekem olyan mint a levegő, hiányában megfulladok! Szeretem a tornyot, és benneteket. Ez a világ legjobb menedéke!