Győri Irén : Flóra kisasszony 2.

Klára kisasszony érkezése

 

Akkor kellett elszakadnia Ellától, mert ilyen mételyt nem tanulhat, egy vallásos kislány így nem gondolkozhat, és pont az ő tisztes és vallásos, erkölcsös családjukban. A kis Flóra ekkor volt hat éves. Menesztették a nevelőnőt, és ekkor került a családba Klára kisasszony. Apácáknál tanult, nemes lány, aki elvesztette a szüleit és a vagyonát is. A zárdában tanulta ki a tisztes tanítónői hivatást. Itt tanult meg zongorázni is. A mamuska nagyon örült neki, mert ugyan, ő nem tudott zongorázni, de a zenét nagyon szerette.

Flórika nem hagyhatta el egy hétig a szobáját, mert ha a mamuska meglátta, hogy valakivel szóba áll, azonnal beparancsolta. Azt hiszik a szülők, hogy ők nem hallanak ezt–azt. Ha tudnák, hogy mi mindent tudnak, a hat éves kislányok, az ilyen szülők kivándorolnának szégyenükben Alaszkába.

Flóra nehezen fogadta el az új tanítónőt, de amikor jobban megismerte rájött, számára nem történt rossz csere. Rövid időn belül szinte rajongott érte. Klára kisasszony megértette őt, a már akkor is lázadó személyiségét. Okosan, mindig korának megfelelően igyekezett felvilágosítani a kislányt. Azt ő sem értette meg, miért kell a lányokat ennyire bután nevelni… kinek jó ez?

A hat éves Flóra még nem tudta, hogy mi a különbség a fiúk és a lányok teste között.

Egyszer Klára kisasszony és a kis Flóra elmentek sétálni, az egyik aratóasszony éppen pelenkázta a kisbabáját, és azt megnézték. A fiatal anya büszkén mutatta a nevelőnőnek, hogy milyen szép a pici baba popsija. S Flóra akkor látta, hogy a baba nem olyan, mint ő. Amikor visszafelé sétáltak megkérdezte a nevelőnőt.

— Mi baja van a babának, mi az a furcsa kinövés rajta, az biztosan nagyon fájhat szegénynek.

Akkor a kisasszony elmagyarázta, az a kinövés jelenti azt, hogy a baba kisfiú. Minden fiú így születik, de jó lesz, ha nem mondja el senkinek, mit látott, mert akkor neki is más állás után kell néznie, ezért felmondanak neki. Ő tudja, hogy ezt is tudnia kell egy kisasszonynak, meg még sokkal többet is, de neki abban a szellemben kell a lánygyereket nevelni, amit a család megkövetel. De ha okos lesz és megőrzi azokat az ismereteket, amiről az emberek, s főleg a nagyon fiatal kisasszonyok nem beszélhetnek, akkor nagyon sok ismeretet megoszt vele, mert addig mellette maradhat, amíg férjhez nem megy.

Flóra ekkor megfogadta, hogy inkább a nyelvét harapja el, mintsem kiadja a szeretett kisasszonyt. Ezt a fogadalmát megtartotta!

 

Teltek az évek, a kicsi Flórából tizennégy éves, csinos fiatal hölgy lett, szakadozott a tilalmi háló a fiatal lány körül. Tudta, hogy neki érdeke nem bután férjhez menni. Ő, mármint Flóra, szerelem nélkül nem fog férjhez menni, ő nem egy nyavalyás kanca, akit a csődör elé vezetnek és mindenki boldog. Hurrá egy év múlva egy csikóval több lesz! Na, ő ilyen házasságot nem akar. Inkább világgá megy!

Még az a szerencse, hogy lovagolni engedik. Jobban szereti a férfi nyerget, de azt mondta apuska:

— Van nekem annyi pénzem, hogy jó nőinyerget vegyek a családom nőtagjainak. Nem illik egy lánynak szétterpesztett lábbal még lovagolni sem.

— Azt meg nem hiszi el, hogy a női nyeregben vágtázni kényelmetlen? De ha ráléphetek a kengyelre és a térdemmel szorítom a lovat, akkor nem csak poroszkálni, hanem vágtázni is tudok.

— De miért akar a kisasszony vágtázni, örüljön, hogy poroszkálhat — mondta nevetve apuska.

— Péter egy évvel fiatalabb, mint én és neki lehet vágtázni, meg rendes nyerget használni?

— Igen, mert Péter fiú, akinek meg kell tanulni vágtázni. Neki tudni kell sokkal többet, mint a szép kis lányoknak. Ő veszi át a birtok vezetését, a lány meg marad a szalonban, neki csak jól kell férjhez menni!

Flóra emiatt a hátrányos és lenézett helyzet miatt úgy, de úgy utálta Pétert, és úgy általában a férfiakat! Éppen a sok kivételezésért, a sok kivételes előnyért. Péter pedig nagyon visszaélt azzal, hogy neki lehet.

— Menj vissza a rózsaszín szobádba a babáid közé, én vagyok a férfi, neked minek kellene lovagolni, meg vívni, vedd már észre, hogy te csak egy lány vagy.

S ezért nem szólt rá senki, betudták a kedves felnőttek gyerekes civódásnak. Nem is gondoltak arra, hogy milyen mérgező gondolatokat szül az a kivételezés a kislány fejében. Flóra nem az a lány volt, aki elfogadja, hogy vele mindenki kénye-kedve szerint bánjon. Amikor az öccsét vívni tanította a vívómester, végignézte a kisasszonnyal a gyakorlatokat és a szobájában szépen elpróbálta. Kard nélkül valami érdekes, különös tánc lett belőle. Jól begyakorolta és legközelebb bemutatta a szüleinek. Nem aratott vele sikert, azt mondták, maradjon a francianégyesnél és a valcernél.

Ilyenkor sírva ment vissza a szobájába és elátkozta azt a napot is, amikor lánynak született. Elhatározta megneveli a családját. Majd ő megmutatja mennyit ér egy lány. Nagy felindulásában a babáját kidobta, de valaki másnapra visszavitte a szobájába, ekkor nekiadta a gépész kislányának. Akkor meg a mamuska ájuldozott.

— Minek egy cselédnek drága francia baba? Mi a csoda ütött a kisasszonyba, hogy egyik butaságot csinálja a másik után. Az életben többé nem kap babát, a babázás helyett a kisasszony ezután hímezni fog. Ha ilyen nagylány, akkor nem egy óra hosszat fog hímezni naponta, hanem hármat.

Flóra hímezni se nagyon szeretett, de azt a nevelő kisasszonnyal csinálták, így nem esett nehezére. Néha a mamuska is beült közéjük — na, ezt Flóra egyáltalán nem szerette. Az a rövidke óra, amit a mama is bent töltött, nagyon unalmas és sekélyes volt. Nem lehetett semmi értelmes dologról beszélgetni, a mamát csak a divat és a ház körüli teendők érdekelték. Nem lehetett sem a fizikáról sem a csillagászatról sem pedig a szép költeményekről gondolatokat cserélgetni. Nem beszélve arról, hogy a tiltott könyvekről azután végképp hallgatni illett.

Flóra megállapította, hogy bizony a mamuska nagyon beszűkült és sekélyes gondolkodású. Valahol fájt neki, de nem a mamát hibáztatta érte, őt is áldozatnak tekintette. Ilyennek nevelték, neki nem volt egy Klára nevű nevelőnője, aki megértő, nem nyomta el, és erkölcsi tartást nevelt belé. Ő képes lenne harcolni a nők jogaiért. Mert bizony az egész monarchiában, sőt az egész világon el vannak nyomva a nők. Fel kell a nőket is szabadítani, mint Amerikában a rabszolgákat. Ő is feminista harcos lesz, mint azaz amerikai nő. Most, nem jut eszébe a neve. Párizsban is van ilyen mozgalom, olvasta a papuska újságjában. Milyen kár, hogy nem Párizsban él. Papuska nem szeretné, ha ő elolvasná az újságot, mert az a papa szerint megzavarja a fiatal lányok fejét, meg sok érdektelen sületlenségeket összevissza irkálnak bele azok az unatkozó tollforgatók. Csak azt nem érti, a fiatal lány, hogyha olyan sok a sületlenség, akkor a papuska miért dühöng és követelőzik, ha véletlenül az ebéd mellé nem kapja meg az újságját. A papát nem zavarja össze az a sok sületlenség?

A múltkor majdnem lebukott, alig tudta kimagyarázni magát, amikor a gabona tőzsdéről beszélgetett a papa a mamuskával. A búza meg az Amerikai felvásárlás volt a terítéken és ő nagy bölcsen megjegyezte, most leszálló ágban van a tonnánkénti ár, ilyenkor venni kell, és nem eladni. A papa felkapta a fejét, meg is jegyezte, na, mitől lett ilyen okos az ő kicsi virágszála. Csak úgy, véletlenül csúszott ki a száján, mert éppen az újságban olvasta. Akkor inkább azt felelte:

— A múltkor a papuska is ezt mondta az intézőnek, amikor a tavalyi kisöpréséről beszéltek.

Ő még a hímen híreket is elolvassa az újságban. Így tudja, hogy az ismerős családokban ki nősült meg, vagy ki, kihez ment férjhez.

Amikor néha a mama felhozza és hangosan ábrándozik, hogy majd, ha az ő nagylánya lép házasságra valamelyik gazdag gavallérral, milyen boldog lesz, mert őt legalább révbe tudja. Elég lesz akkor már Péter tanulmánya miatt izgulni. Péter jogász lesz, mint mindenki a Magyar Monarchiában, mert doktor juris lesz minden valamire való magyar fiatalember. Fiskális, vagy prókátor. Magyarország a jogászok országa.

Van egy úriember, Jókai Mór a neve, az is fiskális, azt mondta a papa. De neki az se jó. Beállt firkásznak, novellákat ír, meg is jelenik, meg elbeszélése és regénye az újságban, folytatásokban. Azt szokták a kisasszonnyal megbeszélni. Még az a jó, hogy Klára kisasszony felnőtt, és neki a papuska meg a mamuska kevesebbet parancsol, még így is, hogy alárendelt szerepe van a családban, de neki nem tiltják meg, hogy mit olvasson, és a kisasszonynak van legalább hetven nagyon jó könyve. Igazi, felnőtteknek való, amit már ő is olvasott.

         Még nem kapta meg mindet, mert a kisasszony szerint is fel kell nőni ahhoz, hogy megértse.

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:52 :: Győri Irén
Szerző Győri Irén 180 Írás
2002. óta élek Battonyán. Az írás és olvasás nekem olyan mint a levegő, hiányában megfulladok! Szeretem a tornyot, és benneteket. Ez a világ legjobb menedéke!