Böröczki Mihály - Mityka : FEBRUÁR ELKÖSZÖN


Csontos ujjával kaparász a fagy,
a test didereg, szeizmográf az agy,
a zsibbadalom szinte részegít,
a hó a tájra lepedőt terít,
az összes élőlény most egy ideg,
és minden rostot átjár a hideg,
águjjaikat föltartják a fák,
az egész világ megadja magát,
egy régi kottát lapozgat a szél,
és hosszú füttyel messzi útra kél,
 s míg szétporlasztott hófelhőt kavar,
a fölvert csöndön átnyargal a dal,
a táj figyel,  egy végső tusra vár,
és búcsú tapsba kezd a február.
 


Legutóbbi módosítás: 2019.05.30. @ 11:41 :: Adminguru
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.