Ernst Ferenc : Szentesti séta

Ég vörösében látom az arcod,

felhők közt dalol egy pír csalogány,

lágy esti szellő a porba húz karcot,

elsétál mellettem egy másik magány.

 

Szemébe nézek, magamat látom,

mosolya festett, kényszeredett,

díszítem magam, mert itt a karácsony,

magamra vettem lélek-ékszeredet.

 

Bent az agyamban, mint fenyőfa csúcson,

koronaékszerként képed ragyog,

s míg az ünnep magányát magamra húzom,

gondolatok közt veled vagyok.

Legutóbb szerkesztette - Ernst Ferenc
Szerző Ernst Ferenc 77 Írás
Hobbiból írogatok, a magam örömére. Nem biztos,hogy versek, de biztos,hogy az érzéseimmel átitatott gondolatok....örülök,hogy találtam egy helyet,ahol megoszthatom őket.... S ha csupán keveseknek is szerzek vele örömet,vagy találnak bennük szépséget már akkor is elégedett leszek...