Ernst Ferenc : Szentesti séta

Nyomtatás

Ég vörösében látom az arcod,

felhők közt dalol egy pír csalogány,

lágy esti szellő a porba húz karcot,

elsétál mellettem egy másik magány.

Szemébe nézek, magamat látom,

mosolya festett, kényszeredett,

díszítem magam, mert itt a karácsony,

magamra vettem lélek-ékszeredet.

Bent az agyamban, mint fenyőfa csúcson,

koronaékszerként képed ragyog,

s míg az ünnep magányát magamra húzom,

gondolatok közt veled vagyok.