életsor Koosán Ildikó megmagyarázva minden érthető, a téren összenőtt lépésnyomok, pár elkent fényfolt függ a fák fölött, kormos égboltra tűzdelt csillagok; zarándokolni túraalkalom, csodában bízni dohos ó-divat, ami továbbvisz, az idő, megkopott, perceink közt lustán válogat, késik, majd váratlan futni kezd, akadozik az avult szerkezet, nincs tartalékolt extra változat, szezonvégi, cserélni sem lehet; e korszak az időt túlélésben méri, fényévekben a békés holnapot, új őrület egymás sarkára lépni, eltaposni, mert nincsen rá keret, kevés az ózón, semmi bűntudat zsebre tenni a kódolt fényjelet; csak az osztható, ami megmarad; rövidre zártan ennyi itt a sor nem történethű, ne várj lényeget, a példa sok(k), számkód, rejtjelek takargatják a felfeslett eget; 2017. július 31.
