Nyomtatás

M. Laurens

CSAK EGYETLENEGY SZÓT…

(Áprily Lajos előtt tisztelegve)

A kor, orvossága az ifjúság hevének,
bölcsességet és megnyugvást hozhat a végnek.
Mára végleg eltűnt a szószátyár Apolló:
vágyam, csendben lenni, akár egy hasznos olló,
mellyel megnyirbálhatnám a beteg éveket,
az ágaimon sorvadó sok-sok levelet.

Mert a kis források csak locsognak, fecsegnek,
de völgyükhöz érve: Ők is lecsendesednek.

Bár lennék szerzetes egy elfeledett rendben:
hol fölösleges szavak, mind felednek engem,
hol csend óv a szemétre-való szóhegyektől,
a szűz papírost pusztító szó-kupecektől.

Csak egyetlenegy szót hagyjatok küszöbömön,
és e szót, nektek, mindörökké megköszönöm.
E szó lesz mankóm az utolsó lépéshez,
rövidke szó… mi a halálhoz épp elég lesz.

Majd ha Hang szólít a küszöbön túli térbe:
„Mondd, készen állsz-e halandó, az örök fényre?”
Válaszom Ez az egyetlen szó legyen: Végre!

Pest-Buda 2015-2016