Tóth Zita Emese : Hasonlat

 

 

Úgy múlok majd el,

ahogy bőrről lekopik a kosz,

mint sokadik adag kávézacc,

amit kifőzés után szemétre

dobsz,

ahogy a tányérról lemossa

a zsírfoltot a víz,

mint látszat, ha a kislány

egyedül van és végre sír.

 

De addig még megmaradok,

mint a hajnalig tartó

plafonbámulás,

amikor hiába számolsz el

a százezredik bárányig,

mint régi kazettában a kattogás,

amit hiába hallgatsz meg újra

és megint,

ugyanott akad meg,

a minden reggel ugyanakkor

induló vonat,

ami minden nap elmegy,

mégis a menetrendbe ragad,

mint gyerek, aki nevet, mert

rosszat csinál,

pedig tudja, hogy nem szabad.

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Tóth Zita Emese
Szerző Tóth Zita Emese 137 Írás
Van egy saját Palintám, illetve egy Andrisbabóm és egy Zoécskám is. Az írás a legnagyobb függőségem. : ) '92-es évjárat.