Koosán Ildikó : Zsuzsa

novellarészlet

 

Koosán Ildikó

Zsuzsa / nem végleges cím/

novellarészlet

 

 

 

Úgy-e máskor is láthatlak – kérdezte a férfi és úgy nézett rá, hogy a lány csaknem elolvadt a pillantástól. – Találunk alkalmat – biztatta, — de maga sem hitte, hogy ez valaha is előfordulhat. Másnap a szokott munka következett, mintha a tegnapi események meg sem történtek volna. A feje zúgott, gondolatai minduntalan elkalandoztak, félt, hogy hibázik, akkor búcsút mondhat a nehezen megszerzett munkahelynek. Zsuzsa belső munkatársként dolgozott egy számítástechnikai eszközöket gyártó cég fejlesztési osztályán, ahol a mérnökök asztalnyi rajztáblákon pontos számítások alapján húzogatták a más számára érthetetlennek tűnő vonalaikat, építették rá a különböző alakzatokat, aztán apró gyöngybetűk, számok kerültek egy-egy ábra alá, míg végül az elkészült rajzokhoz tartozó kézzel írt, vastag, áthuzigált, javított, számozott cetlikkel tömött írat paksaméta a számítógépre átíró hölgyek valamelyi-kéhez került. Zsuzsa minden figyelmét összpontosította, hogy a kolléga nehezen olvasható kézírását kapásból kibetűzze, de az ma nehezen adta meg magát, pedig szeretett volna időben elkészülni. Úgy látszott, hogy a műszak végéig már nem fog sikerülni. Gondosan elzárta a kész anyagot és maradékot is, kabátot, sálat vett, – a most divatos körsálat a napokban választotta magának egy hirtelen ötlettel, a szomszéd üzlet kirakatából – és kilépett a hivatal kapuján.

A szél még mindig erős volt, a kora tavaszi időjárás cseppet sem felelt meg március végének. Mintha havazás készülődne- gondolta- és összébb húzta a kabátot. Újra a tegnap esti össze-jövetel jutott az eszébe. A kolléganőjének Tímeának volt a névnapja, ő is meghívást kapott szokás szerint. Így volt ez már évek óta, hiszen kislány koruktól ismerték egymást.  Közös lépcsőházban laktak. A középkorú szülök annak idején gyakran összejártak egy-egy sakkparti, vagy közös tévézés ürügyén. Akkor még nem volt minden háztartásban tv. A lányok saját szórakozásukkal voltak elfoglalva, egymás iskolai kalandjait mesélték, lemezeket hallgattak egy gyengécske lejátszóról. Tegnap is örömmel ment, Tímea néhány barátját személyesen ismerte. A szokottak lesznek- gondolta, de azért valamivel csinosabb ruhát választott az estre. A barna, fiúsra vágott rövid haj nem sok gondot okozott. Pillatatok alatt megmosta meg- szárította, kicsit tupírozva, lakozva egészen frissnek, fiatalosnak tűnt, bár már a betöltötte a  22. életévét. Egy csalódás miatt jó ideje visszahúzódottan élt, nem járt el otthonról. Szűk farmert és egy mostanában divatos piros csipkeujjú blúzt vett fel, a kis vékony aranyláncot, mindig magán viselte. Csinos, vékonyka alakját a magas sarkú csizma jól kiemelte. Indulás előtt még bekapott néhány falatot. A tegnapi felvágott maradékból egy fél vajas zsemlével készült szendvics elégnek bizonyult. A szülei spórolták össze az egy szoba komfortos garzonra valót és lepték meg vele 20. születésnapjára. Ebbe a kis fészekben-biztonságban érezte magát, nem kellett senkihez sem alkalmazkodnia. Szétnézett a széthagyott ruhákon.  – Majd, ha megjövök- gondolta és elindult, egy kellemes este reményében.

                                                           ———-

Timea  a közeli mintalakótelep egyik házának harmadik emeletén lakott. A két és fél szobás lakás ablakai három égtáj felé néztek, ezért később, mikor el akarta cserélni körpanorámás-nak hirdette, kapott is rá hamar cseretársat. De most még nincs erről szó. Felcsengetett. A kipattanó elektromos zár, az automatikusan felgyúló lépcsőházi világítás megnyugtatta. Mostanában a biztonság mintha meggyengült volna, vagy csak a hírekben naponta elhangzó ijesztgetések hatása viseli meg az emberek idegzetét, jobbra, balra nézegetett maga körül, amíg felért.  Timea nyitott ajtót – De jó, hogy megjöttél – már vártunk- csicseregte és befelé tuszkolta a szobába. Három régebbi munkatársat, két fiút és egy lányt üdvözölt, ők már jó hangulatban voltak. Egy további vendég és barátja is bemutatkozott. Pista- mondta a magasabb szőke farmeres, a barna kissé idősebb barátságosan mosolygó csak futó pillantásra méltatta. Laci vagyok- mutatkozott be-.  Zsuzsa,- mondta a lány kissé elfogódottan – Idegenekre nem számított.  – A büfé a konyhában, a kávét lefőztem, az italokat itt találjátok az asztalon, meg erre- arra, érezzétek jól magatokat- . A többiek már túl voltak a háziasszony felköszöntésén. Zsuzsa most adta át az ajándékot, az egyik neves költő verseskötetét, míg a többiek nevetgéltek valami érdekes történeten. Timea ritkán olvasott végeláthatatlan hosszú történetek, regényeket, megvolt ugyanis az a rossz szokása, hogy nem volt képes abbahagyni az olvasást. Hajtotta kíváncsiság. Egy jó regény esetében akár az egész éjszakát is képes volt átolvasni, bár tudta jól, másnap a munkában hely kell állnia. Közben a vendégek  új zene-számot kerestek, a bútorokat kicsit félretolva, helyet alakítottak ki a tánchoz. A szendvicsek igazán ízlésesek voltak, de Zsuzsa inkább süteményt evett, abból is a sósat és egy félreeső sarokban, mikor Laci hozzálépett. – Bocs, ha megzavarnálak a táplálkozási élvezetekben- hallom, te vagy „ a barátnő” a minden jók és rosszak tudója- Timea elbeszéléséből már eléggé ismerlek, de azért személyesen ugye mégis más, ha megengeded. – Én hosszú ideig külföldön éltem, mostanában jöttem haza, valahogy minden más lett, meg kell szoknom ezt

az új helyzetet, új barátokat is szeretnék szerezni. Szabadúszó vagyok, amolyan művészféle, festegetek. Timea másod- unokatestvérem. A családdal sokáig nem volt kapcsolatom,

nem is akartam magamról hírt adni, amíg meg nem bizonyosodtam, senkinek nem fogok ártani vele.- Örülök,- mondta Zsuzsa- hogy egy neves festőt megismerhetek. Timea csak futólag tett említést rólad, úgy mellékesen, én meg nem érdeklődtem a részletek felől. Bizonyára már szereztél magadnak műtermet.  – Számíthatunk e kiállításra, vagy arra még várni kell? Az itteni beilleszkedésemtől, de az állapotomtól is függ. Nem régen egy komolyabb betegségen estem át. Igazából a helyváltoztatás is nagyrészt ennek tudható be. Talán egy másik ország, más táj, más emberek, barátságok, előnyösen befolyásolják hangulati változásaimat. Ebben reménykedem.

 

                                                                                                                                                                                                        ——— 

Legutóbb szerkesztette - Koosán Ildikó
Szerző Koosán Ildikó 953 Írás
Koosán Ildikó vagyok. Jelenleg Szombathelyen élek.