Nagygyörgy Erzsébet : Egyedül

Nyomtatás

Mint az almárium alján

feledett szerelmes levél,

oly egyedül vagyok én is.

Valami vonz a semmibe,

beszippantja vén lelkemet,

s rám nevet a gyehennaszáj.

Hittelen heteim után,

a feledés bús mételye,

talán éjjel már eltemet. 

Magányomat elcserélném,

valami vidám kezdetre,

hisz az ember mindig remél.

S, ha valaha végül buknék

egy jókorát, nem is vinnék

oda, csak pennát és papírt. 

Megírnám a „nagy” versemet,

s elsodorná fércműveim,

egy hömpölygő, hűs áradat.