D. Bencze Erzsébet : Édesanyám

Saját fotó

 

 

Egy élet mögötted.

Megszenvedted…

Bezárt világodban

még hány tavaszt

kergetnél merengve?

 

Szemeden fátyol,

csak ezüst hajad fénylik,

és szíved kitárod,

ha látod gyermeked.

 

Nem pörölsz, nem fenyegetsz.

Összecsavarodott

gondolataidba

gubancolódtál.

 

Marasztalnál még.

Hangod megremeg,

csak a múlt marad veled.

Pedig ölelnél…

 

Lassan a múlt is búcsút int.

s oly gyorsan elszalad,

akár egy édes  álom,

mit a hóvihar elfútt –

egy röpke pillanat alatt.

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2015.05.01. @ 07:09 :: D. Bencze Erzsébet
Szerző D. Bencze Erzsébet 155 Írás
Mottóm: „Az alkotás arra való, hogy a lélekbe hatoljon és megérintse szeretettel.” (Jókai Anna) Szülővárosomban, Zalaegerszegen élek és alkotok. A Gondviselésnek köszönhetően három művészeti ágnak is hódolhattam: a zenének, képzőművészetnek és a költészetnek. Végzettségeimnek megfelelően nyugdíjba vonulásomig mint kirakatrendező, dekoratőr, rajz-, biológia-, és énektanár dolgoztam. Alapító karnagya voltam a kétszeres Nívó-díjat és arany-minősítést kiérdemelt Zalaegerszegi Város Fiúkórusnak (1991-1999). 2005 óta a Zalaegerszegi VITRIN Kortárs Képzőművészeti Egyesület tagjaként több önálló és csoportos kiállításon szerepelnek alkotásaim. Gyermekkorom óta írok verseket, de csak 2007 óta jelennek meg folyamatosan írásaim különböző folyóiratokban, antológiákban és online irodalmi portálokon. Versesköteteim: Az ősz illata (2011, magánkiadás), Üveghang (2012, Krúdy kiadás saját illusztrációkkal), Túl közel ( 2019, Pannon Írók Társasága-saját illusztrációkkal) Még több rólam: https://7torony.hu/content.php?c=58873