Zajácz Edina : Mindennapi kenyerem

Hidegben jöttél, tüzesedő télen.
Lángokat leheltél csóktalan számra,
s barna szememben olyan volt az isten,
mint a homlokodon nyújtózó pára.

Már nem kapaszkodom, mióta tartasz.
Csillogok, akár a hópikkelyes föld,
akkor is ha egészen kifordítasz,
hogy minden kínomat magadba töröld.

Hajnalt lelt arcomon havas zivatar.
Félbetört szíveket ragasztunk össze,
mégis gyönyörű, ahogy a perc akar,
egymást szeretni holnap, s mindörökre.

Te maradtál mindennapi kenyerem,
lélekzetemben a legszentebb ütem.

Legutóbb szerkesztette - Zajácz Edina
Szerző Zajácz Edina 197 Írás
1975. november 22-én születtem Nyíregyházán. Végzettségemet tekintve általános ápoló és asszisztens vagyok. Apai nagyapám rokonságába tartozott Váci Mihály költő, az ő és Ady Endre költészete példa számomra. A vers szeretete végigkísérte gyermekkoromat, késztetést az írásra először tizenévesen éreztem. Ekkor még nem tudtam, de azóta igen, hogy a versírás művészet, feladat, amelyet hittel, tisztelettel és alázattal kell végezni. 2010-től a Poet amatőr költők oldalán publikálom verseimet, közülük néhány válogatás antológiákban jelent meg, illetve pályázatokon volt eredményes. Írásaimmal számos irodalmi portálon találkozhat a kedves olvasó. 2016-ban irodalmi munkásságomért Verő László díjat kaptam, ugyanebben az évben megjelent Csöndmadár c. kötetem és a Ratkó József Irodalmi Kör egyik alapító tagja vagyok. Igyekszem megtalálni és megmutatni írásaimon keresztül a magam arcát, az általam képviselt értékeket. Teszem mindezt úgy, hogy közben saját sorsomat és legbensőbb énemet tárom az olvasó elé. Két gyönyörű fiam van, szárnyaszegett angyalként kaptam a földi létbe Márkot, akinek ápolása kitölti napjaim huszonnégy óráját, Levi pedig színesre festi azokat.