Pásztor Attila - Atyla : Tavasz van… Március!

rendhagyó forradalmi képek: ünnepi, zenés műsor

 

 

 

Tavasz van… Március!

forradalmi képek

 

 

Irodalmi zenés műsor

 

az

 

Ars Poetica

Vers és Művészeti Klub

pilisszántói előadása alapján

(2014-ből)

 

szerkesztette: Pásztor Attila

world doc és kották:

p.a. matchwood@gmail.com

 

 

 

Közönség köszöntése, igazgató részéről

Bemutatás

Fellépőink, titulusok, stb…

 

Szereposztás:              A……………………………..

                                 B ………………………………

                                 C………………………………

                                 D………………………………

                                 E………………………………

 

Közreműködők:   (zenekar, zenészek)

                        

 

Népdal  I.

 

A                          1. Fújnak a fellegek… (csak ének)

 

Fújnak a fellegek Somogy megye felől,

sokat gondolkoztam a soraim felől…

Sokat gondolkoztam, még annak előtte,

felségednél sorsom el vagyon rendelve.

Sokat gondolkoztam az Égi Atyákról,

e világon való sok bujdosásinkról.

 

r’ d l s s d… r’ r’ l s l fi

l s l fi r, fi …s s r, d f r,

 

A                          Konferálás,  a közönség köszöntése,  mottónk

 

2. Élet, halál

 

Boldog, kinek fejére

Az ég oly sorsot mért,

Hogy bor- s leányért éljen

És haljon a honért.                     (Petőfi Sándor)

 

Műsorunkban Petőfi Sándor, Ady Endre és Vörösmarty Mihály versei
vagy a versek kiemelt részletei hangzanak el.
A műsor folyamatos, szünet nélküli egységes egész,
melynek mondandójában remélem nem fognak csalatkozni…
Az összeállításhoz jó szórakozást kívánok!
… Következzen tehát a BOR, a LEÁNY és a HON szeretete!

B                          3. Eger mellett

 

Hol jó bort érezek, betérek;

Ne térnék hát Egerbe?

Ha ezt a várost elkerülném,

Az isten is megverne.

Egyúttal azt is megtekintem,

Hol vítt Dobó nagy lelke;

És felköszöntöm, aki őt oly

Dicsőn megénekelte.

 

S ha majd, amint hiszem, a bortól

Hatalmas kedvem lészen:

Még verset is csinálok – Pesten

Eladhatom jó pénzen.

 

Áll a határzat, áll erősen,

Be kell Egerbe mennem!

Mert ennyi édes vonzerőnek

Szivem nem állhat ellen.          (Petőfi Sándor)

 

C                           4. Fa leszek, ha…

 

Fa leszek, ha fának vagy virága.

Ha harmat vagy: én virág leszek.

Harmat leszek, ha te napsugár vagy…

Csakhogy lényink egyesüljenek.

 

Ha, lányka, te vagy a mennyország:

Akkor én csillaggá változom.

Ha, lányka, te vagy a pokol: (hogy

Egyesüljünk) én elkárhozom.               (Petőfi Sándor)

 

E                          5. Oh, mi szép…

 

Oh, mi szép a vándorélet… oh, az

Irigylendő vándormadarak!

Nem tudják ők, nem tudják: mi a tél,

Egy tavaszból másba szállanak.

 

Vándorolni… vándorolni, mint a

Fecske, mint a gólya, szabadon:

Add e sorsot énnekem, teremtőm!

Hajdan ez volt a kívánatom.

 

Oh, mi szép a házi élet… oh, az

Irigylendő házimadarak!

Mit törődnek ők téllel, tavasszal?

Fészkeikben olyan boldogak.

 

Házasodni, házasodni… élni,

Halni a szerelmi láncokon:

Add e sorsot énnekem, teremtőm!

Mostan ez az én kívánatom!                  (Petőfi Sándor)

     

C                          6. Májusi zápor után  (részlet)

 

Nagy messziről ködölt a Bükk,

Gőzölt a sík, áradt az Ér

S fáradt testemben hirtelen,

Ott, a zápor verte mezőn,

Piros dalra gyújtott a vér,

 

Szinte sercent, hogy nőtt a fű,

Zengett a fény, tüzelt a Nap,

Szökkent a lomb, virult a Föld,

Táncolt a Föld, táncolt az Ég

S csókolt minden az Ég alatt

S csókolt minden az Ég alatt.

 

Káprázó, városi szemem

Behúnyom ennyi csók előtt

Rebegőn és nyugtalanul

És halkan kérem az Urat:

„Áldd meg ezt a csókos mezőt,

Áldd meg ezt a csókos mezőt.”            (Ady Endre)

 

D                           7. A szivárvány halála  (részlet)

 

… Már unták is bámulni, nézni

Parasztok, barmok, madarak,

Szégyenkeztek szemek és öklök,

Hogy ellágyultak ott a mezőn

Egy rongy szivárvány alatt.

 

Kacsintgatott már csúfolódva

A vén Nap is temetkezőn.

Tetszett neki, hogy egy szivárvány,

Egy szín-csoda ámulást terem

Józan és trágyás mezőn.

 

Csak a szivárvány várt még mindig.

Folyton szebb lett, ahogy bukott,

Sírón nézett le a mezőre

S aztán beitták szent színeit

Távozó felhő-hugok…                        (Ady Endre)

 

A                          8. A Tisza  (részlet)

 

Semmi zaj, az ünnepélyes csendbe

Egy madár csak néha füttyentett be.

Nagy távolban a malom zúgása

Csak olyan volt, mint szúnyog dongása.

 

Túlnan, vélem átellenben épen,

Pór menyecske jött. Korsó a kezében.

Korsaját míg telemerítette,

Rám nézett át; aztán ment sietve.

 

Ottan némán, mozdulatlan álltam,

Mintha gyökeret vert volna a lábam.

Lelkem édes, mély mámorba szédült

A természet örök szépségétül.

 

Oh, természet, oh, dicső természet!

Mely nyelv merne versenyezni véled?

Mily nagy vagy te! Mentül inkább hallgatsz,

Annál többet, annál szebbet mondasz. –

 

… Késő éjjel értem a tanyára

Friss gyümölcsből készült vacsorára.

Társaimmal hosszan beszélgettünk.

Lobogott a rőzseláng mellettünk…           (Petőfi Sándor)

 

E                           9. A grófi szérűn  (részlet)

 

Nyár-éjszakán a grófi szérűn

Reccsen a deszka-palánk

S asztag-városban pirosan

Mordul égre a láng.

 

… Szenes kalászok énekelnek

Gonosz, csúfos éneket:

„Korgó gyomrú magyar paraszt,

Hát mi vagyok én neked?”

 

„Mért fáj neked az égő élet?

Nincs benne részed soha.

Ne sírj, grófodnak lesz azért

Leánya, pénze, bora.”

 

… S mégis, amikor jön a reggel

S pernyét fújnak a szelek,

A grófi szérűn ott zokog

Egy egész koldus-sereg.                  (Ady Endre)

 

A                          10. A nagy Pénztárnok

 

„Gyere.” (Szólott a nagy Pénztárnok

S ömlöttek elébem az ezrek.)

„Gyere, nyavalyás, nyűgös ember,

Most kifizetlek.”

„Bajjal születtél: itt az ára.

Néhány bankó, mert sok husáng ért.

Tekercs-arany a kora-csókért,

Az ifjúságért.”

„Szemed, szived, gerinced béna?

Zúg a fejed, kerül az álmod?

Én most mindent, amit csak adtál,

Aranyra váltok.”

„Itt a napszám, mert sokat sírtál.

Itt a vérdíj, hogy magyar lettél.

Itt a pénz, mert sokat nótáztál,

Sokat szerettél.”

„Nagyon hittél, nagy fizetést kapsz.

Elpoklosodtál: itt a bére.

Itt a kínod, itt a reményed

S a szíved vére.”

„Eredj.” (Szólott a nagy Pénztárnok

És én nem bírtam elinalni.)

„Ki vagy fizetve, béna koldus

S most meg fogsz… halni.”                   (Ady Endre)

 

Népdal II.

 

A & C                   11. Jobbágy-panasz

Székelyföld, Bánk bán Tiborca

 

Fölszántom a császár udvarát,

Belévetem lelkem búbaját.

Hadd tudja meg császár fölsége,

Mi terem a magyar szívébe’.

 

Bánat terem abban, búvetés,

A magyar élete szenvedés.

Áldd meg, Isten, újra nemzetem,

S tegyen törvényt földön, s idelenn!

 

Ki az embert számba sem veszi,

A halálát meg sem könnyezi.

Szíve mint a Hold holt sugára…

Hajlik a népek irtására.

 

l szi l t d’ t   m’ m’ r   //   m m r d t m, l l s
m m r d t m, l l s  //   r d t l szi l m, m,  m,

 

A                          12. Magyar vagyok  (részlet)

 

Magyar vagyok. Mi mostan a magyar?

Holt dicsőség halvány kísértete;

Föl-föltűnik s lebúvik nagy hamar

‒ Ha vert az óra – odva mélyibe.

Hogy hallgatunk! A második szomszédig

Alig hogy küldjük életünk neszét.

S saját testvérink, kik reánk készítik

A gyász s gyalázat fekete mezét.

Magyar vagyok. S arcom szégyenben ég,

Szégyenlenem kell, hogy magyar vagyok!

Itt minálunk nem is hajnallik még,

Holott máshol már a nap úgy ragyog.             (Petőfi Sándor)

 

D                          13. A nép nevében  (két részlet)

 

„Jogot a népnek, az emberiség

Nagy szent nevében, adjatok jogot,

S a hon nevében egyszersmind, amely

Eldől, ha nem nyer új védoszlopot.

Az alkotmány rózsája a tiétek,

Töviseit a nép közé vetétek;

Ide a rózsa néhány levelét

S vegyétek vissza a tövis felét!”

 

„Jogot tehát, emberjogot a népnek!

Mert jogtalanság a legrútabb bélyeg

Isten teremtményén, ki rásüti:

Isten kezét el nem kerülheti.”                  (Petőfi Sándor)

 

E                          14. Háborúval álmodám…

 

Háborúval álmodám az éjjel,

Háborúba hívták a magyart;

Fölhívó jelül, mint hajdanában,

Országszerte járt a véres kard.

 

S fölriadt a véres kard láttára,

Akinek csak egy csepp vére volt.

A szabadság drága koszorúja

Nem hitvány, pénz volt a harci zsold.

 

Éppen e nap volt menyegzőnk napja,

Az enyém, leányka, s a tiéd;

S én, hogy haljak a honért, elhagytam

Házasságunk első éjjelét.

 

Úgye, lyányka, a menyegző napján

Menni és meghalni, szörnyű vég?

És mégis, ha rákerülne a sor,

Úgy tennék, mint álmomban tevék.     (Petőfi Sándor, 1845 !)

 

C                        15. Sors, nyiss nekem tért…

 

Sors, nyiss nekem tért, hadd tehessek

Az emberiségért valamit!

Ne hamvadjon ki haszon nélkül e

Nemes láng, amely úgy hevít.

 

Láng van szivemben, égbül-eredt láng,

Fölforraló minden csepp vért ;

Minden szív-ütésem egy imádság

A világ boldogságaért.

 

Oh, vajha nemcsak üres beszéddel,

De tettel mondhatnám el ezt!

Legyen bár tettemért a díj egy

Új Golgotán egy új kereszt!

 

Meghalni az emberiség javáért!

Mily boldog, milyen szép halál!

Szebb s boldogítóbb egy hasztalan élet

Minden kéjmámorainál.

 

Mondd, sors, oh mondd ki, hogy így halok meg,

Ily szentül!… s én elkészítem

Saját kezemmel azon keresztfát,

Amelyre fölfeszíttetem.                        (Petőfi Sándor)

 

D                         16. Liszt Ferenchez  (részletek)

 

Liszt Ferenchez:

 

Hírhedett zenésze a világnak,

Bárhová juss, mindig hű rokon!

Van-e hangod e beteg hazának

A velőket rázó húrokon?

 

Zengj nekünk dalt, hangok nagy tanárja,

És ha zengesz a múlt napiról,

Légyen hangod a vész zongorája,

Melyben a harc mennydörgése szól.

 

Zengj nekünk dalt, hogy mély sírjaikban

Őseink is megmozdúljanak,

És az unokákba halhatatlan

Lelkeikkel visszaszálljanak.

 

 

És ha meglep bús idők homálya,

Lengjen fátyol a vont húrokon;

Legyen hangod szellők fuvolája,

Mely keserg az őszi lombokon.

 

És ha honszerelmet költenél fel,

Mely ölelve tartja a jelent,

Mely a hűség szép emlékezetével

Csügg a múlton és jövőt teremt:

 

Zengj nekünk hatalmas húrjaiddal,

Nagy fiakban tettek érjenek,

És a gyenge és erős serényen

Tenni tűrni egyesüljenek;

 

És a nemzet, mint egy férfi, álljon

Érc karokkal győzni a viszályon!           (Vörösmarty Mihály)

 

Konferálás

 

17. Verbunkos dallamok ( zenekar v. zenészek ea. )

 

B                           18. Rohanunk a forradalomba  (részlet)

 

Bécs, babona, grófi-gőg, irigység,

Keletiség, zsandár, alázat,

Egy Isten se tudná lefogni

Ereinkben ma már a lázat.

Ma még tán egymást összetévesztjük,

Holnap egy leszünk, észre se vesszük.

Ölés s tisztítás vágya gyúlt itt,

Tegyük tűzre, ébresztgessük.                        (Ady Endre)

 

E                         19. Ének aratás előtt

 

Hamu alatt parázsló harag,

Ökölbe szorult, rázó kezek,

Irgalmatlan, dühös kiáltás,

Közeleg az ünnepetek.

 

Aratásra készülő mezők,

Torkon-akadt, gyűlölő szavak,

Kaszák, mik kiegyenesedtek,

Ünnep készül, piros, szabad.

 

Indul a vén, magyar tespedés,

Pattan a feszült, ostoba húr,

Nagy gőgök félve összebújnak

S a tisztes, nagy csönd meglapul.

 

Magyar ünnep lesz az aratás,

Aratni búzát, vért, fejet:

Nő a dühösök szent szektája,

Aratás lesz, ne féljetek.                              (Ady Endre)

 

B                          20. Véres napokról álmodom…  (részlet)

 

Véres napokról álmodom,

Mik a világot romba döntik,

S az ó világnak romjain

Az új világot megteremtik.

 

Csak szólna már, csak szólna már

A harcok harsány trombitája!

A csatajelt, a csatajelt

Zajongó lelkem alig várja!

 

Örömmel vágom én magam

Föl paripámra a nyeregbe!

A bajnokok sorába én

Szilaj jókedvvel nyargalok be!

 

Ha meghalok, ha meghalok

A vérpadon vagy csatatéren,

Lesz, aki majd holttestemről

Könyűivel lemossa a vérem!                        (Petőfi Sándor)

 

Népdal  III.

 

Lányok                 21. Huszárgyerek…

 

Huszárgyerek, magyar gyerek szereti a táncot,

A kardját is megcsörgeti, védi az országot.

Ha csörgeti, hadd csörgesse, pengjen sarkantyúja!

Kossuth Lajos verbunkja a muzsikáltatója.

 

Falu végén s a közepén szépen muzsikálnak,

Oda hívnak engemet is magyar katonának.

Be is állok a verbunkba, iszom csobolyóból,

Ahány hét még ez a világ, mért félnék golyóktól!

 

Nyalka huszár, de szép huszár pattan a lovára,

Aranygombos a mentéje, réz a passzománya.

Rózsa virít a homlokán – a Mindenhatónkra.

A hazánkért, szabadságért tör a Habsburgokra!

 

d t l l  m m m m  f m r d t m,

d t l l  m m m m  f m r d t m,

r r r r  r m r d t l m m r s,

d r m m m r d r  m r d t l l

 

 

Népdal IV.

 

 Mindenki              22. Gábor Áron…

felvezető hangszerrel, zenével – közönséggel együtt

 

Gábor Áron rézágyúja fel van virágozva.

Indulnak már a tüzérek messze a határba.

Nehéz a réz ágyú, felszántja a hegyet-völgyet,

Édes rózsám, a hazáért el kell válnom tőled.

 

Holnapután a sereggel Tiszántúlra érek.

Édesanyám, ne sirasson, onnan visszatérek.

Ha elfoly’ a vérem, hulljon a fekete földbe!

A hazámér’, szabadságér’ küzdök mindörökre!

 

d t r d l s f m  f m r s d d   // d t r d l s f m  f m r s d d

d r m r d s / d r m r d t d s  // d t r d l s f m  f m r s d d

 

 

 

 D                          23. Új, tavaszi sereg-számla  (részlet)

 

Robogj föl, Láznak ifjú serege,

Villogj, tekintet, világbíró kardunk,

Künn, a mezőkön, harsog a Tavasz

S mi harcból harcba csapat-számlát tartunk.

Átváltódik, kit lázunk megkerül,

Mélyül s tornyosul gondolat és álom,

Megrázkódik újat lesve a szív

S minden szokottság fojtogat, mint járom.

 

Tűz, vér, láz, újság, boldog változás,

Csupa teremtés lángol a szemekben,

Örök tavasz, örök forradalom,

Óh, ékesedjél mindig ékesebben.

 

Robogj föl, Láznak ifjú serege,

Villogj, tekintet, világbíró kardunk,

Künn, a mezőkön, harsog a Tavasz,

Harsogó Tavasz, kísérd el a harcunk.                 (Ady Endre)

 

C                          24. A magyarok istene  (részlet)

 

Él az… a magyarok istene, hazánkat

Átölelve tartja atyai keze;

Midőn minket annyi ellenséges század

Ostromolt vak dühhel: ő védelmeze.

 

Az idők, a népek éktelen viharja

Elfújt volna minket, mint porszemet.

De ő szent palástja szárnyát ránk takarta,

S tombolt a vihar, de csak fejünk felett…        (Petőfi Sándor)

 

 

A                          25. A nemzethez  (részlet)

 

Konduljanak meg a vészharangok!

Nekem is egy kötelet kezembe!………

….Föl hazám, föl nemzetem, magyar nép!

Lépj a síkra gyorsan és egyszerre…

 

Köztünk van a legnagyobb ellenség,

A cudar, az áruló testvérek!

S egy közülük százakat ront el, mint

A pohár bort az egy cseppnyi méreg.

 

Könnyű elbánni külső elleninkkel,

Ha kivesznek e belső bitangok…

Félre most, lant… futok a toronyba,

Megkondítom azt a vészharangot!             (Petőfi Sándor)

 

E                                26. Négy nap dörgött az ágyú  (részlet)

 

Négy nap dörgött az ágyú

Vizakna és Déva közt,

Ott minden talpalatnyi

Földet vér öntözött.

 

Négy hosszú nap csatáztunk

Rettentő vad csatát,

Minőt a messze látó

Nap csak nagynéha lát.

 

Mindent megtettünk,

Amit kívánt a becsület…

Tízannyi volt az ellen,

Győznünk nem lehetett.                 (Petőfi Sándor)

 

 

 

Népdal V.

 

 

      A                          27. Esik eső, ázik a…

 

Esik eső, ázik a heveder.

A lábamat szorítja vaskengyel.

A lábamat vaskengyel szorítja, a

Babám szívét bánat szomorítja.

 

Levélt hoztak viaszos pecséttel,

Muszka tör ránk maholnap, s az éjjel
Kürtöt fújnak, verik a rézdobot…
„A halálba, előre magyarok!”

 

Pajtás, ha látsz elesni engemet,

Lovadról szállj, s lőj agyon ingemet!

Keresd föl az én édes anyámat,

Ne eméssze holtáig a bánat!

 

m m d l  d d r d t l  // l’ l’ s m  s s l’  s f m

l’ l’ s m  s s l’ s f m r  //  m m d l d d r d t l

 

Népdal VI.

 

      Mindenki             28.    1849 évben…

 

Ezernyolcszáz-negyvenkilenc évbe’,

A Jóisten néz a Föld színére.

Harcba mennek az ifjak, huszárok,

Lerázni az évezredes láncot.

 

A Kárpátok karéja füstölög,

Szent Mihálynak az ágyúja dörög.
Maga fújja angyal-trombitáját,

Legyen végre szabad Magyarország!

Világosnál tettük le a fegyvert,

Arad után koncolták az embert.

Komáromban, sej a monostori erődnél

Klapkával győztünk a Jóistennél.

 

l m’ m’ r’  r’ d t s l l  //  m’ l’ l’ t’  l’ s’ fi’ r’ m’ m’

m’ l’ l’ t’  l’ s’ s’ f’ m’ r’ d t,   //  l m’ m’ r’ r’ d t s l l

 

29. Az élet

 

      D                           Az élet a zsibárusok világa,

Egy hangos vásár, melynek vége nincs.

Nincs semmi tán, melynek ne volna ára,

Megvehető akármi ritka kincs.

      C                           Nincs oly érzés, amelyből nem csinálnak

Kufár lélekkel hasznot, üzletet;

Itt alkusznak, amott áll a vásár,

A jelszó mindig: eladok, veszek!…

 

      B                           Raktárra hordják mindenik portékát,

Eladó minden, hogyha van vevő:

Hírnév, dicsőség, hevülés, barátság,

Rajongás, hit eszmény és szerető.

      A                           Aki bolond, holmiját olcsón adja,

Az okos mindig többet nyer vele,

A jelszó: egymást túl kell licitálni,

Ádáz versennyel egymást verve le!

 

      C                            A szív az üzlet leghitványabb tárgya

S eladják mégis minden szent hevét.

Akad vevő rá, egymást licitálja,

Hogy a holmit atomként szedje szét.

                        

       E                          Folyik a vásár harsogó zsivajban,

Az egyik kínál, másik meg veszen,

Csak néhol egy-egy végképpen kiárult,

Kifosztott lélek zokog csendesen.

 

     

A                                 Egy-két bolond jár-kél a nagy tömegben,

Bolondok bizton, balgák szerfelett,

Eddig az ő példájukat követtem,

Ezután én is másképp teszek,

Lelkem, szívem kitárom a piacra,

túladok én is minden kincsemen…

… De nincs erőm ily nyomorulttá válni,

Óh, nincs erőm, én édes Istenem!…                     (Ady Endre)

 

Népdal VII.

 

      Mindenki             30. Szelidecske   (részlet Kallós Zoltán gyűjtéséből)

 

A műsorban egy versszak dúdolva-zümmögve…vagy zongora, hegedű…

 

Kinek nincs kedve itt lakni, menjen a Mennyekbe halni.
Kinek nincs kedve itt halni, menjen a Mennyekbe lakni.

Építsen az Égre házat, ott nem éri semmi bánat,

Építsen az Ég szélére, ott nem éri semmiféle…

 

d d d d  t t t t  l l l l  l s s s  //  d d d d  t t t t  l l l l  l s s s

d d d d  r r r r  m m s s  s f f f  //  m m m m  s r r r  r d d d  r d d d

 

Népdal  VIII.

 

      A                          31.  Fújnak a fellegek… II.  (csak ének)

 

Fújnak a fellegek Somogy megye felől,

Sokat gondolkoztam a soraim felől.

Sokat gondolkoztam még annak előtte,

 

(próza!!!)…..    Felségednél sorsom el vagyon rendelve…?

      B                          El vagyon rendelve?

      C                          El vagyon rendelve?

      E                          El vagyon rendelve….

 

 

      Mindenki             A Tűz csiholója  (részlet)

 

Csak akkor születtek nagy dolgok,

Ha bátrak voltak, akik mertek

S ha százszor tudtak bátrak lenni,

Százszor bátrak és viharvertek.

 

Ez a világ nem testálódott

Tegnaphoz húzó, rongy pulyáknak:

Legkülömb ember, aki bátor

S csak egy külömb van, aki: bátrabb       (Ady Endre)

 

 

 

TAPSREND: megbeszélés szerint

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Pásztor Attila - Atyla
Szerző Pásztor Attila - Atyla 227 Írás
Becsületes nevem: Pásztor Attila Művészet kedvelő, ok-le vele s bohó mérnök víg zettséggel... NME 1985