Böröczki Mihály - Mityka : Csordakút

Gondolatok a Magyar Kultúra Napjá-n

Az összes világnyelven pici rést üt,
pedig csak néhány millión beszéljük,
de hallódik az örömből, hogy baj van
a betűfüzérekből hajtott dalban,
bár formál embert fűszálnyi darabban,
vad nyers zöldje már lefordíthatatlan
s mint villám-verte ecsetnek a tájkép,
nem írható le semmi nyelven másképp,
pont olyan, mint két csillag közt a hajlat,
nagy nyári éjek álmodták magyarnak,
míg bírom éhét, hadd legyek az őre,
hadd hajtsam ki az égi legelőre,
és mondjak őrző imát térdig hitben,
míg betűinek vizet húz az Isten.

 

Legutóbbi módosítás: 2015.01.22. @ 08:36 :: Böröczki Mihály - Mityka

Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1003 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.