Lehet, hogy megroppanok a nyomás alatt
lehet, hogy az első kába zuhanás után
nincs mitől félnem
kiesik a vakolat a rongyos ablakpárkány alól
a fecskék betapasztják a kiáltás ütötte rést
nem kellenek a hangok
nem kellenek a csipkés álmok
Na” Conxipánban ma nem hull a hó
a kékruhás nő bárgyú mosolyát
Kaligula könnyét
nem rajzolom meg
toronyhajú dámák letépett inggallérú
pasikra vágynak
én a verebekkel vagyok
ha csendben felszisszennek letérdepel mellém a hattyú
azt hiszem az őrültséget ki lehet húzni a cilinderből
a mutatványos épp most lett fűrészpor
gyantás a hegedű húrja
valamit nyekereg a verkli
talán ő is tudja
Na” Conxipánban ma nem hull a hó
kiköpött olyan vagyok
olyan lenyalt hajú ügyes vigéc
aki nőre vágyik
csak a csapot elfelejtettem elzárni
kifolyt belőle a vérem
a szagát nem ismerem
a kölni illata mindent elnyom
a folytatás nem én vagyok
